Calvin Synod Herald, 1973 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1973-12-01 / 12. szám
12 CALVIN SYNOD HERALD égért, melyen csak a jólét napja süt, elszenvedett mindent: béketűréssel hordozta sok esetben megalázott, kisemmizett, rabszolgasorsszerű életének terhét. Tudom, az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el... A hűség, szolgálat mintaképei voltak a gondnokok, presbiterek és nem utolsósorban a Lorántffy Nőegylet tagjai. Mennyit fáradoztak, dolgoztak önzetlenül, jószívvel, és nem fáradtak el! így igaz ez az íge. Franklinban fenntartó oszlopai voltak 65 éven át a magyar egyháznak. Szolgálatban és hűségben lobogó ember-gyertyák a franklini gyertyatartóban. Ennyi jó tudajdonság, lelkigyümölcs dacára is, miért halt meg ez az egyház? Először, mert az atyák és anyák elhaltak, másodszor a gyermekek nem hogy megemlékeztek volna, hogy honnét estek ki, de elfelejtették, elmentek s nem tértek vissza, nem cselekedték az előbbi (atyáik) cselekedetét, a jobb boldogulás reményében idegen lett számukra a magyar föld tája, idegenül csengett a magyar szó. Az efézusiak elleni vád a frankliniek ellen is szólt: az első szeretetedet elhagytad, ezért a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből! Pedig, míg szép számmal voltunk, a franklini gyertya szépen ragyogott. Igaz volt vele kapcsolatban Krisztus szava: „Fényifék a ti világoságotok az emberek előtt!” Fénylett is messze ellátszóan. Éppen ezért templomunkban tartott utolsó istentiszteleten csak egy a vigasztaló: földi értelemben ez az egyház, az ecclesia visibilis, vagyis a látható egyház, sajnos megszűnik, elmúlik — de hitünk szerint élni fog mint ecclesia invisibilis, azaz láthatatlan egyház, mennyei Jeruzsálem, melyre nem vonatkozik a halál, pusztulás — élni fog Krisztus királyságában, ahova előttünk hazatértek a mi szeretett egyháztagjaink, apáink, anyáink a franklini fénylő magyar gyertyák. Makár János Franklin, 1973. június 10. Papp Károlyné sz. Ruzitta Anna Papp Károlyné, Papp Károly volt lelkipásztor özvegye, született Budapesten. 1919-ben ment feleségül Papp Károlyhoz. Egyházát és népét szerető, áldozatos életű papné volt. Férje nyugdíjba menetele után New Brunswickra költöztek, közel szeretett egyházához. Folyó évi november 5-én a new brunswicki kórházban adta vissza nemes lelkét Teremtőjének, 75 éves korában. Temetése november 7-én volt. A temetési szolgálatot Bodnár József lelkipásztor végezte. Temetésén öt lelkipásztor vett részt. Gyászolja leánya: Juhász Imre clevelandi evangélikus lelkipásztor neje és férje, három gyermekük, ismerősök, Barátok, valamint a gyülekezetek népe, ahol végezte áldott szolgálatát. Áldozatos földi élete jutalmául adja neki az örökkévaló Isten az örök élet koronáját. Áldás és béke hamvaira! ü Nagy jóságú Istenünk, irgalmas Atyánk! Vándor magyar néped Hozzád esedezik, ki mindeneket halál alá vetettél, de Krisztusban örök szeretettel könyörülsz azokon, akik a Te kedvedben tökéletes szívvel járni igyekeznek, ki egy csepp könynyünket se hagyod elveszni, hanem tenyeredbe gyűjtőd azokat: Hozzád fordulunk a gyásznak e sötét órájában, amikor összejöttünk, hogy' elbúcsúzzunk a mi szeretett barátunktól, kinek földi orcáját többé nem fogjuk látni. — Kihez jönnénk, ha nem Tehozzád, ki bánátinknak hordozója, a hánykódó szíveknek csendesítője, a sebeiben elesetteknek felemelője vagy, hogy Benned találjunk békességre jutott csendes megnyugvást. Hálát adunk Neked könnyeinken keresztül is testvérünk hűséges ragaszkodásáért ahhoz a néphez, melyet a háború vérzivatarában kisfiúként ott kellett hagynia. Köszönjük Neked, hogy az édes anyanyelvben, a magyar népdalok szívet melegítő zenéjében találta meg a távoli szülőfölddel az érzékeny, belső kapcsolatot. Köszönjük, hogy a logarlécek és a matematikai képletek zsúfolt világából költői lendülettel kicsendült dobogó szívéből az emberi értékek költeménnyé formált zenéje, s ezzel még magasabb és szebb világ felé irányította halkuló amerikai magyar vándorénekünket. Légy áldott, Édesatyánk, hogy életét meggazdagítottad az elmúlt nyár boldog tapasztalásával, amikor magához ölelhette Erdély hegyeit, annak küzdelmes népét és ott éneklő dalosait, s negyven éves vándorlásának záróköveként ezt helyezted szívére. Felséges Istenünk, a májusvégi erdő színpompájával hirdeti az élet diadalát, a csobogó patakok nászt muzsikálnak, a madarak örömteli énekével van tele a tavaszi határ, s ime mi fájdalmas szívvel veszünk búcsút dalospacsirtás barátunktól, kinek ajkán megszűnt az ének. Irgalmas kegyelmed vegye körül özvegységre jutott hűséges élettársát, verseiben megénekelt kisgyermekeit, a bánatos szülőket és testvéreket, a szomorú barátokat és munkatársakat. Add, hogy emberi üzenete, magyar nyelvének szeretete és zengő dallama visszhangozzék szívünkben, tükröződjék egykor égő szeme gyermeke szemeiben és felesége könnyeiben. Legyen áldásod az ittmaradó élőkön és békességed palástja takarja be az eltávozót. Krisztus nevében kérünk, hallgass meg. Ámen. Dr. Harangi László Dr. Gyékényes! György mérnök és költő koporsójánál. Élt 40 évet. Cleveland, Ohio, 1973. május 28.
