Calvin Synod Herald, 1973 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1973-11-01 / 11. szám

12 CALVIN SYNOD HERALD sültek. Egy bombatámadás alkalmával a doktor re­­peszdaraboktól vállán és tarkóján súlyosan megsérült. Sok vért vesztett. Kórházban szépen gyógyult, de mérgezést kapott. Tetanusz-injekciót kért, hogy ma­gát kezelhesse, de megtagadták tőle. így halt meg 1945 márciusában. Odahaza a kórház minden terhét felesége vitte. De mint ,fehér’-re, ellenséges idegenként néztek. Nem kapott élelmiszert a piacon, sőt a szomszéd szigeteken sem, kórházuk számára. Majd politikai gyanúba fog­ták, lakását feldúlták s egy hajnalon gyermekei mellől őt is elhurcolták. Rádió adó-vevő készüléket kerestek nála, ami nekik sohasem volt s erre vonatkozó vallo­mást próbáltak belőle kikényszeríteni. Naponta fél­holtra verték. Kezéről ujjait letépték. Majd padra kötözték s ronggyal letakart arcát tengervízzel ön­tözték, amivel gyomra és tüdeje megtelt s iszonyú kínokat szenvedett. Végre 1944. november 9-én jött a megváltás órája: több sanghi-i vezetővel együtt lefejezték. Sírjára a szigetlakok márvány emlékkövet állí­tottak. Férje jeltelen sírban nyugszik Celebesz szige­tén. Az egyik holland megemlékezés zárószavai ide kívánkoznak Dr. Cseszkó Gyuláék kései koszorújára: „Szenvedésen át a dicsőségbe!” Dr. Tóth Kálmán -------------» »»-----------------­TERVEK NÉLKÜL CSAK SODRÓDUNK Magyar egyházaink megerősítéséhez szükséges, hogy a vezetők rendszeresen rövid vagy hosszú lejá­ratú terveket dolgozzanak ki, és elérhető célok kitű­zésével serkentsék a gyülekezetét a fejlődésre. Egy-egy gyülekezet növekedése a helyi szolgá­lat megjavításától az új missziókig változatos lehet. A növekedés aránya attól függ, hogy az egyház vezetői mennyire ismerik fel a fejlődés lehetőségeit, és milyen terveket, stratégiákat alkalmaznak a célok elérésére. Egyének alkotják az egyházat, és ezért az egy­ház növekedése szoros kapcsolatban van az egyének szolgálati készségével és képességével. Legtöbbször az egyház növekedése egy lelkes kis csoportnak, vagy ritkábban egy kiváló vezetőnek köszönhető. Általá­ban csak azok az egyének dolgoznak kitartóan az egy­ház fejlődéséért, akik ismerik a célokat. Ezért jó, ha a vezetők rendszeresen ismertetik a gyülekezettel a jö­vővel kapcsolatos terveiket. A tervek tartalmazzanak mghatározott célpontokat és nem csupán általános irányelveket. Nem elég például azt mondani, mi a leg­jobb vasárnapi iskolát akarjuk megteremteni a város­ban, hanem határozzuk meg a célt: Vasárnapi isko­lánk tanulóinak és tanítóinak létszámát tíz százalék­kal emeljük a jövő évben, és külön oktatással gon­doskodunk a tanítók továbbképzéséről. Érthető mon­datokban kell összefoglalni, mit várunk az egyénektől, akik miután ismerik feladataikat, felelősek az ered­ményekért. A célok és az elérhető célok között általában egy tér van. A tervezéstől függ, mennyire tudjuk leszűkí­teni azt a tért, vagyis el tudjuk-e érni a céljainkat. Fontos, hogy a célok ne legyenek oly távol, hogy ked­vét vegyék az egyháztagoknak, de oly közel se le­gyenek, hogy ne követeljen külön erőkifejtést az el­érésük. A célok kitűzése előtt szükséges az egyház jelen­legi helyzetének átvizsgálása és esetleges felmérése. Az információ összegyűjtéséhez, átszűréséhez, meg­magyarázásához és tervekké kovácsolásához egy olyan vezetőre van szükség, aki jól ismeiá az egyházat, és a kiértékelés után láthatóvá tudja tenni a mások által felderítetlen lehetőségeket. Ez a vezető lelkesedve vé­gezze munkáját és másokat is buzdítson a célok elérésé­re. A tervezés célja az egyház fokozatos fejlesztése, és nem a radikális megváltoztatása. Az egyház növekedésében a presbitérium sokat segíthet, ha a tervezőbizottsággal karöltve dolgozik, és rendszeresen megvizsgálja a jövő növekedési lehe­tőségeit, és azoknak kihasználására programokat ter­vez. A tervek lehetnek rövid vagy hosszú lejáratú ter­vek. A rövid lejáratú tervek körülbelül egy évre szól­nak. Ebben az egyházi rendezvények és szervezetek tervei vannak vázolva és koordinálva. A hosszú lejá­ratú tervek öt, tíz és néha húsz évet foglalnak maguk­ban. Különösen szükséges ez ott, ahol a templom a város olyan pontján van, ahol pár évtized alatt a kör­nyék gazdasági és néprajzi helyzete teljesen megvál­tozhat. A jó vezetők számítanak a változásokra, hi­ányokra és nehézségekre, és megteszik a védő lépé­seket mielőtt azok beállnak. Jó vezetőség egyedül azonban nem elég a növekedéshez. Kedvező alkalmak is szükségesek, és az alkalmak megteremtése nem könnyű. Néha az alkalmak csak egy jól megszervezett felmérés útján mutatkozhatnak meg. Csupán az az egy­ház növekszik rendszeresen, amelyik kihasználja a ked­vező fejlődési alkalmakat. Ha az egyház növekszik, a felépítési szerkezete is bonyolultabbá válik. A munka, amit régen egy sze­mély el tudott végezni, új emberi erőket igényel. Egy ideig még alkalmazhatjuk a régi körülményeket, de idővel a munkaköröket, felelősségeket teljesen át kell szervezni. Változó világban élünk. Az egyházak szervezeti felépítése is változik. Az egyház életét is koordinálni kell a változások és helyi szükségekhez mérten. Egy cél nem tudja kielégíteni az összes igényeket, de az előrelátás, energia, lelkesedés, rettenthetetlenség és ke­mény munka meghozza gyümölcsét. Magyar egyházaink növekedhetnek, ha tervszerű­en haladnak a jövő felé. Ehhez az Isten gondviselésén kívül szükséges az emberi hit, értelem, szorgalom, akaraterő, határozott magatartás, bátorság a kockázat vállalásában és a kitartás. Kántor Pál

Next

/
Thumbnails
Contents