Calvin Synod Herald, 1973 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1973-10-01 / 10. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 11 Az elbizakodott Spankau kassai generális, aki köz­ben megkapta a megnyugtató császári üzenetet, hogy legyen nyugodt, mert nagy német hadsereg útban van megsegítésére s megtudván, hogy a bujdosók száma mindössze is csak vagy tízezer lehet s ezek is több­nyire gyenge fegyverzetnek, ahelyett, hogy a biztos Kassán várta volna meg az erősítés megérkezését, ki­ment a kassai sáncok közül a bujdosók tönkretételére. Kivonult Kassáról a bujdosók ellen s Enyicke falu határában találkozott velük. A német ezredek megtize­delték a bujdosókat, s ráadásul még Kassáról a csata közben megérkezett a puskás német ezred is. Ha ezek fegyvere megszólal, eldől a csata. De a sok száz leg­újabb rendszerű nagy hadierejű német puska nem szó­lalhatott meg. Hirtelen olyan vad vihar, hatalmas eső kerekedett, hogy a német puskák kanóca mind elaludt, puskaporuk semmivé ázott s a nagy sűrű esőben a buj­dosók vadul ráomlottak a német ezredekre és annyira tönkreverték őket primitív fegyvereikkel, hogy a néme­tek jó része ottmaradt a csatamezőn. Szuhai Mátyás lovasai hajszál híján majdnem elfogták Spankau gene­rálist is, akit, mint egykorú nóta mondja, egyedül csak jó lovának gyors lába mentett meg. A megriadt Span­kau ezután úgy bezárkózott Kassába, hogy felőle te­hettek a bujdosók odakint amit akartak. Hát tettek is, mert benyargalták és meghódították a Felvidék egy részét, egészen a messzi nagy hegyekig. Bár ne tették volna. Bár ne forgálcsolták volna szét erőiket, bár minden módon Kassát igyekeztek vol­na bevenni. De nem tették. Kassa körül csak laza ost­romgyűrűt húztak csupán. A császáriak így időt nyer­tek s erőltetett menetekben sebesen közeledtek a Bécs­­ből küldött lovas német ezredek, amelyek elől osztán a bujdosó róták és gyalogcsapatok lassan visszahú­zódtak Kassán is túlra. Úgy szólt az eligazításuk, hogy Györke nevű falunál gyülekezzenek az összes bujdosó erők, odajöjjenek mind a szertecsatangoló csapatok is, meg odasiessenek szent hitük védelmére az összes re­formátusok is, mert ott lesz az Armageddon. Az az Armageddon, ami megírattatott a Szent Jelenések Könyvében, azholott az EGYIGAZISTEN népe győzni fog a sárkány felett, a Vadállat felett, a hamis Próféta felett, a faistent imádó Néró felett, a nagy Babilon felett. Györke lészen majd ama magyar Armageddon! Siessetek győzedelmes harcra, az holott nagy csodá­ját megteszi majd az Isten harmadszor is az ő népéért. Hát hogyne siettek, hogyne igyekeztek volna, sze­gények. Rongyos ezredek özönlöttek a györkei pástra, énekelték a harci zsoltárokat s mikor kibontakozott előttük a félelmetesen nagy német hadsereg, akkor teljes odaszánással, hitért, szabadságért teljes lendü­lettel ráomlottak az ellenséges hadsorokra. Várták a csodát, a harmadik csodát, amit megtészen az Isten a benne bízók számára a györkei páston is. Rája, rája jó feleim, rája, rája Tyukodi pajtás! Harcoltak is teljes lendülettel, nagy elszánt oda­adással, de mire lehanyatlott a kora őszi nap, a véres mezőn elvérzett a bujdosók mozgalma. A nép nagy része levágva, mint kereszt a búzamezőn, a hajdúk messze futottak, csak a zempléni ezred maradt utol­jára, meg a deákok, azok nem futottak el, azok harcol­tak még a szürkületben is, utolsó emberig. Omlott a vérük, omlott a verejtékük és mint az egykorú króni­kás szánva mondja, nem volt szegényeknek még annyi gyolcsuk sem, hogy letörölhessék. Várták utolsó szív­dobbanásig a csodát, az Armageddont a györkei páston. És akkor megzendült a györkei pást felett sebesült és haldokló prédikátorok, oskolamesterek, deákok, pa­raszti népek gyászéneke: „Szolgáidnak testek, Akik megölettek, Adattak az hollóknak. Húsok Te szentidnek, Ételül vettetnek Az mezei vadaknak...” Valamennyien azért nem pusztultak el, mert né­hány ezer bujdosó az éj leple alatt visszaözönlött az erdőkbe s onnan hosszú hányattatás után újra Erdély­be menekültek. A végveszedelemben Szuhai Mátyás lovasai védelmezték a menekülőket, hogy maradjon belőlük maradék. Keserűen emlegették osztán, hogy lám, ki tudja miért, biztosan a bűneikért, maradt el, nem történt csoda a györkei páston. .. .Pedig édes atyámfiai, bizony mondom néktek, hogy az Isten, akinek gondolatai nem a mi gondola­taink, s akinek kegyelme végére mehetetlen, s aki ke­serűből is édest tud kihozni, bizony mondom néktek, csodát tett a györkei páston is. Mert lássátok feleim, háromszáz év távlatából nézzétek meg: hová lettek immár a győzelmes Cobok és egyéb győztes hóhérok, meg a győztes Habsburg Lipót császár maradékai? Azoknak a györkei páston egykoron keserves kínhalált szenvedőknek a maradékai pedig, lám, lássátok, há­romszáz év múlva is, bár egykoron végső kitartásra szánták őket is, meg a hitüket is, ma is élnek, imád­koznak, harangjaik el nem némultak és vígan biza­kodnak a múlt, jelen, jövő megtartó Istenében. Dr. Szabó Lajos SZERKESZTŐI ÜZENETEK A Reformátusok Lapja előfizetési díja — hír adó... Küldjétek híreiteket — hirtelen vagyok... Nyugtával dicsérd a Reformátusok Lapját. Előfizetés — a lap ára idejében való beküldése. Akik még nem fizették ezévre szóló előfizetési dí­jaikat, szíveskedjenek minél előbb beküldeni. Diaszpóra magyar reformátusok részére gyüle­kezeteinktől várjuk és kérjük a lap költségei fedezését. Külföldi olvasóink jelezzék, megkapják-e a lapot. A jövőben csak azoknak küldjük a lapot, akik jelzik annak megérkezését.-------------•»» » »»------------­A LEGHOSSZABB MAGYAR SZÓ Megterebélyesedéskedéshetetlenségeskedéseite­­kért (20 szótag). (Vitéz Ferenc.) Aki a leghosszabb szót küldi be, könyvjutalomban részesül! Határidő: október 31.

Next

/
Thumbnails
Contents