Calvin Synod Herald, 1972 (72. évfolyam, 8-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
12 CALVIN SYNOD HERALD Emlékünnep A New Brunswicki Magyar Református Egyház Bethlen Gábor Családi Köre november 12-én délután 3 órai kezdettel Szegedi Kiss István reformátor halála 400 éves évfordulóján emlékünnepet tartott. Az ünnepséget Schmidt Béla nyitotta meg, Bertalan Imre lelkipásztor az ünnepelt reformátor énekklötéséről emlékezett meg és adott bemutatót. Oroszváry Gyula “A reformáció kora Magyarországon és Szegedi Kiss István élete és munkássága” címmel tartott értékes előadást. Az előadást Schmidt Béla köszönte meg. A Családi Kör megvendégelte a megjelenteket.-------------^ -----------------KÁROLI GÁSPÁR A gönci egyházfi a Károli Bibliával Hálás szívvel emlékezzünk a magyar reformátorokra. A reformáció Krisztus hívő népének győzelme. A megtisztult lelkek áldott gyümölcsöt termettek Isten dicsőségére és hitünk erősítésére. A reformáció egyik legfontosabb vívmánya az Isten Igéjének tisztán való hirdetése. A nagy magyar reformátor, Károli Gáspár, “az istenes vén ember”, Jézus Krisztus alázatos szolgája, már élemedett korában szánta rá magát, hogy a Bibliát magyar nyelvre fordítsa. Göncön volt lelkipásztor, a Kassavölgyi egyházmegyének esperese. 1587-ben íróasztala mellett ülve, gondolkodott miként tudná a Szentírást magyar nyelvre fordítani. Fejét tenyerébe hajtva így sóhatott fel: “Csak addig éltessen az Isten, míg a bibliát ékes magyar nyelven kibocsáthatom s akkor kész leszek meghalni, Krisztushoz költözni.” Fordítási munkájában segítségére voltak testvér öccse és a vizsolyi lelkész és az abaújszántói prédikátor. Három évig tartott a nagy munka. 1590-ben adták ki az első' teljes magyar nyelvű bibliát. A nyomda berendezéséhez és az egyéb költségekhez bőkézzel járult hozzá Ecsedi Báthori István országbíró, aki jószívű református volt és több más főúr is. Károli hitt abban, hogy az Ige megtisztítja az emberi szíveket és megóvja azt minden hamisságtól. A bibliát a nép kezébe adta és így szólt: “Tudom, hogy e mi munkánknak sok rágalmazója lesz, mindazonáltal senkinek az irigységével nem gondolok, mert az Isten bizonyságom, hogy én csak az Ő dicsőségére akartam kiadni a teljes bibliát. Annakokáért kérlek benneteket, hogy isteni félelemmel olvassátok mindenkor a bibliát. Ha valahol a fordításban tévelyegtem és a célt nem értem el, az olyan helyeket jegyezzétek meg és engem intsetek meg, hogy amíg Isten életben tart, javíthassam meg a magyarra fordításunkat, hogy legyen tiszta a munkánk”. Ha bibliafordítására nem tekintenénk, akkor is egyike a legnagyobb magyar reformátoroknak. Károli Gáspár, “az istenes vén ember”, ugyanazt végezte Tiszáninnen, amit Méliusz végzett Tiszántúl. Egyházmegyéje a királyi Magyarországhoz tartozott, ahol tilos volt a reformáció terjesztése. Fel is figyeltek többször működésére. Csak az ő óvatossága, ismert bölcsessége őrizte meg, hogy nem zárták börtönbe. György István ÖTYÉN ÉY A homesteadi egyház 1922-ben alakult “Nőegylet”-e elérkezett egy jelentőségteljes mérföldkőhöz, az 50 éves vagy aranyjubileumhoz, amelyet istentisztelet keretében ünnepeltünk meg. Ezen az ünnepi istentiszteleten a Pittsburgh és környéki magyar protestáns lelkészek végeztek szolgálatot. Az igét a gyönyörűen feldíszített és zsúfolásig megtelt templomban angolul Illés Lajos duquesnei, magyarul Kovács Zoltán homesteadi lelkipásztorok hirdették. Nőegyletünk egyházunk legszorgalmasabb és legöregebb társadalmi szervezete, éppen ezért egyházunk tagjai társadalmi szervezeteinkkel egyetemben szeretetben és tiszteletben tartják őket. Megható volt az a látvány, amikor a nőegyleti tagoknak egyházunk Ifjúsági Köre egy-egy kis csokor aranyozott virágot nyújtott át, jelképezvén azt, hogy a legfiatalabbak szervezete keresztyéni szeretettel veszi körül dolgos matrónáinkat. Istentiszteletünket bankett követte egyházunk termében, amely kicsinek bizonyult, hirdetvén azt, hogy “Méltó a munkás a jutalomra”. Az ünnepi vacsorán nem csak a környező egyházak képviseltették magukat, de a helybeli újság, a “New Daily Messenger” is, amely a következő napon hatalmas cikkben méltatta nőegyletünket, annak munkásait, s fényképekkel illusztrálta bankettünk sikerét. A vacsora végeztével köszöntések következtek. A megjelentek igyekeztek szíveiknek érzelmeit szavakban kifejezésre juttatni. Nőegyletünk hite rendíthetetlen Isten s egyházunk iránt, azonban mivel tisztában vannak azzal, hogy "... a hit, ha cselekedetei nincsenek, meghalt
