Calvin Synod Herald, 1972 (72. évfolyam, 8-12. szám)
1972-11-01 / 11. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 történelmen kívül eső erőket is. Egyházának, mint intézménynek bátor védelmezője, de a “szekták” éppen úgy nem ébresztettek benne ellenérzést, mint a legvaskosabb ortodoxia. Minden haladó irányzatot támogatott, ha érezte, hogy Krisztusért hévül és szolgál. Üldözötteket beleépített az egyház testébe s megvédte az utca, a jelszó támadása ellen. Bűnbánattal állott az egyház hü fiai között s korának bűneit a nagy leszámoláskor volt bátorsága megvallani és elítélni is. Szolgálata az ezeréves Magyarország legszomorúbb korszakába esik, s meg tudott maradni keresztyénnek és magyarnak. Ökumenikus szellem volt, de nem igazsága megtagadása árán, hanem még mélyebb hite révén. Megadta neki az élet a nagy ellenpróbát is. 1948-ban a püspökségtől, 1953-ban a Kálvin térről is visszavonul. Csöndben dolgozik tovább. Örömmel állapítja meg, hogy az egyház ha szabadon, függetlenül, kizárólag egyetlen Urának: a Jézus Krisztusnak engedelmeskedve végzi szolgálatát, minden társadalomban meg tudja találni a lehetőséget arra, hogy a szeretet transzcendens hatalmával misszióját elvégezze. Ez a szolgálat nincs személyhez kötve. Ha egyiknek nem sikerül, sikerül másnak. Csak a Krisztus ügye nyerjen! Az egyháznak annyi hatalma van, amennyi szenvedést elbír. Ft. Dr. Szabó István 25 éves clevelandi jubileuma Nagy ünnepségek színhelye volt a Clevelandi Első Magyar Református Egyház: Ft. Dr. Szabó István helyi szolgálata 25 éves évfordulóját ünnepelték október hó 15-én. Az ünnepi istentisztelet délelőtt 11-kor kezdődött színültigtelt templomban. Dr. Piri József főgondnok köszöntötte a jubiláló lelkipásztort. Az énekkar ünnepi számokat adott elő, Joan Hunkin és Evelyn Kalnasy szólót énekelt Kondorossyné orgona kíséretével, továbbá Kondorossyné előadta férje, László, “Meditation, Op. 158” c. művét. Vitéz Ferenc bibliát olvasott; György Árpád imádkozott, angolul; Dr. Elam Wiest angolul, Elek Áron magyarul prédikált; Dr. Béky Zoltán magyarul imádkozott. Az istentiszteleten részt vett Jerome Koval benedekrendi apát és Hon. Frank J. Laushe szenátor. Az ünnepi bankett egy órakor kezdődött a gyülekezet dísztermében. Dr. Piri József főgondnok és Major Miklós jegyző volt az áldomásmester. A díszvendégek és köszöntők sorában volt Dr. Béky Zoltán; Jerome Koval, apát; Hon. Charles A. Vanik, Congressman; Hon. Mayor Ralph Perk, polgármester; Robert Lavdis, Councilman; Frank Pokorny, Commissioner; Hon. Senator Anthony O. Calabrese; Hon. Frank J. Laushe; Vitéz Ferenc és Gombos Zoltán lapszerkesztők; Alexander Menyhárt, a magyar szervezetek nevében; valamint a különböző szervezetek képviselői véget nem érő sora. Evelyn Kalnasy szólót énekelt, Kardos Ernő hegedűszámot adott Kondorossyné zongora kíséretével. A szónokok hozták testületeik írásbafoglalt kitüntetését. Emlékezetes volt országunk elnökének köszöntőlevele, valamint Ohio állam törvényhozásának kitüntetése Dr. Szabó számára. Ohio állam törvényhozó testületé október 15-ét Amerikai Magyar Református Nappá nyilvánította az állam területére. Az ünneplő egyház szép ajándékkal lepte meg lelkipásztorát és szép albumot jelentetett meg erre az alkalomra. A pompás bankett megrendezése Dr. Piri József főgondnok és neje vezetésével a presbitérium és az egész egyház érdeme. A Clevelandi Első gyönyörűen mutatta meg, miként illik megbecsülni és megtisztelni azokat, akik közöttünk az Úrnak szolgálnak és bennünket is arra buzdítanak. Vitéz Ferenc Lomb aránylik lenge ágon, pók ezüstöz holt mezőket. Holló-hangok hamvas égen — holló-párom, hallod őket? Felleg-úton itt vonulnak, fellebegnek, visszahullnak. Pár a párral, csak magukban, szél előttük, tél nyomukban. Pár a párral, soha hadban, rikácsoló nagy csapatban. Éjszakázva dúlt berekben, rom-falukban, rengetegben, s új bírókra kelve reggel köddel, faggyal, fergeteggel. Pók ezüstöz holt mezőket, holló tart a kormos éjnek, Holló-párom, zeng fölötted, zeng fölöttem sorsos ének: Csak magamban, csak magadban, virradatban, alkonyaiban, soha csacska csóka-hadban, rikácsoló vad csapatban. Messze szállnánk — visszaszállunk: visszavár a sziklaszálunk. Durva fészken vadfa ringat, ott neveljük fiainkat. Sírdombjáról kurta nyárnak egyszer ők is útra szállnak. Észak útján, soha délnek — zeng fölöttük sorsos ének — soha hadban, csak magukban, szél előttük, hó nyomukban, éjszakázva rom-berekben, dúlt falukban, rengetegben. Jaj, magányos, kósza fajta, árvaságnak átka rajta. Napsugárban, felleg-árban, tél-szakában jár magában — úgy vesz el az Éjszakában. Áprily Lajos
