ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Amire Emlékszem

oldalú fa tetején (felső ember), a gödörbe pedig kettő (az alsó emberek) rángattuk a hosszára metsző fűrészt fel és le, ha ugyan a tizenkét éves gyermeket is embernek nevezzük, mivel olyan idős koromba Apám erősebb emberek mellé állítva fűrészeltetett velem. A lábamat, hogy kellő magas legyek, deszkaállással pótoltuk. Emlékszem egy Pünkösd szombat estéjén a gödörbe lévő tőkét Apám leakarta velünk fűrészelni, és annyira hajtott bennünket magával, hogy én tökéletesen kiállottam, és a mások intő, dorgáló szavára hagytunk fel a fűrészeléssel késő este, de én mint azon munkára gyenge gyermek alig tudtam haza vánszorogni, fáradság és éhségtől gyengén, azután következett vacsora után meg elmentem a városon kívüli ivókútra két kanta vízért, hogy legyen éjjelre inni való víz a háznál. Akkori időbe az iparosok a tanoncokkal úgy szokták, hogy a kenyeret megérdemelje, és az akkori közmondás szerint, szenvedjen meg a mesterségéért.

Szinte a vállalkozó mester - mint Apám is volt - szokta a házak falát is rakni, ami rendes vályogból készült, ott az tanonc (inasgyerek) szokta a vályogot hordani és az állásra feladogatni, amely munka gyenge fiuknak nem volt könnyű. Rajtam megtörtént, hogy az erőltetéstől többször is vért köptem, no de nem volt csuda, mivel tizenkét éves koromba fogott Apám erős dologra, és erős emberek mellett azokkal kellett versenyt dolgozni.

8