ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Amire Emlékszem - Téglaüzlet

Nohát, azt a kedves érzést, amit akkor éreztem, azt leírni nem tudom, mert az gyerekes öröm volt egy beteges, elalélt csontváznak az öröme, aki az örömében összerogyik, mert táncolni nem képes. A levelet többször elolvastam, hogy újra örvendezzek, és másnap a délelőtti vonattal el is indultam Váradról a vonattal, és délután találkoztam kedves feleségemmel Törökszentmiklóson. De az öröm leírhatatlan, ami annál feltűnőbb volt, amiért a gyenge test csaknem összeroskadt, de láttán éreztem az irántami hűségét a feleségemnek. Meg Marikát is magával hozta, Ö négy vagy öt éves lehetett. Másnap reggel indultunk haza, meleg júliusi nap volt, a meghűléstől nem lehetett tartani, és estére szerencsésen haza is érkeztünk. De én csak azután kezdtem belátni és érezni gyengeségemet. A lábaim a gyengeségtől megdagadtak, felöltözni nem volt elég erőm, sem levetkezni. Mikor a feleségem egy este levetkőztetett, elfordult és sírt, és én az okát kérdeztem. O a lábamra mutatott. Én biztattam, hogy ne búsuljon, az nem a röviden bekövetkező halál jele, mert ha vízi betegség lesz is, abba nem épen azonnal, csak hónapok múlva halhatok bele. Ez őrá, amint láttam, nem volt vigasztalás, mert még inkább sírt. No de az állapotom olyan volt hogy naponként nem bírtam össze vissza többet, mint kétszáz lépést tenni, és ha többet jártam, az már nagyobb kimerültséget okozott. A házi orvosunk - boldogult Csikányi úr -, naponta meglátogatott, de gyógyszert nem rendelt, csak azt mondta: - Nem kell itt gyógyszer, segít itt a természet, csak nem kell tö56