ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Amire Emlékszem - Téglaüzlet

De ez csak azért történt, hogy én ne licitálhassak. Azt én előre tudtam, de hagytam, mert nem tudhatja az ember, hogy mi válik javára, hanem azon csiklan­dóssá vált üzletet is keresztül vittem. Téglaüzlet 1867 őszén vettem Szegitől a kis szélmalom mellett két házi földet, hogy én ott téglát veressek, mert Korcsmáros Ferenc iskolás pajtásom rábeszélt, hogy milyen jó lenne az. Persze neki nem volt fog­lalkozása, no de a föld jónak bizonyult. Hanem az öreg Dózsa bácsi* azt mondta mint tanácsnok, hogy az ő szomszédságában nem lesz téglaház, mert a tég­laverők sok kellemetlenséget okoznak. O azt nem tűri, hanem ajánlatot tett, hogy az országúton erről levő földjeiért ha elcserélném, akkor nem ellenzi. Én az ajánlatnak megörvendeztem és el is fogadtam, és azon a telepen a körkemence nyugati végénél volt az első falkemence, szalmás vályogból építve, míg egy­szer a födele leégett és elpusztult. De az 1865 évben, amint a városból hazajövet a havas eső és hideg szél a nagymalomnál előfogott - persze izzadt is voltam -, jó megáztatott, mikor ha­zaértem a leves ki volt tálalva, azon átázva mellé ültem és úgy meghűtöttem magamat, hogy nagyon beteg lettem: csontfázás és gyomorhurut elővett. Te­Dózsa Lajos (1809-1893) 48-as nemzetőr százados, 22 éven át városi tanácsnok 53

Next

/
Thumbnails
Contents