ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Amire Emlékszem

mondta: - Nyomni kell a magyart, mind a földnek poráig! No, de ahol Isten segedelme van, az emberi ármány nem sikerül, pedig később is éreztette velem Farkas bíró úr és Kristó Nagy István úr, Kiss Zsig- mond úr és családjához tartozók, hogy ők a zsidókkal szoros szövetségben vannak. No, de neki az úgy tetszik. Az ácsokat pedig annyira elhódították Fükszl és Meller, hogy énhozzám nem jöttek, hanem az építőket minden áron csak hozzájuk vezették. De az ármány előbb Meller Fülöpöt és később a Fükszl családot is elvitte Szentesről, egyiket sem a legszebben.

Első favásárlásaimat a szál hivatalnál eszközöltem, mert akkor még Máramaros felé vasút nem volt, és a sót fenyőtutajokon szállították Szolnokra. Hanem egyszer Krausz Dávid - akkor talán ő is mint kezdő -, rám lőcsölt vagy húsz tábla rövid, vastag fákat. Azok ugyan fizetőbbek voltak a kincstári fánál, de nem voltak olyan jók. De a kincstári fákat a nagyobb kereskedők előre megvették vagy másodkézből kellett volna vennem, a társaim barátitól, vagy amit ők otthagytak, azt kellett elhozni. így történt a Manditsal való összejövetelem. Ugyanis Mandits János huszti lakos volt és engem Huszton létem alkalmával, mint idegen embert felösmerve, megszólított, kilétem és mi járatban létem felől tudakozódott. De az öregúr geseft ember lévén, engem októberben, azon az őszön tudatott (1862), hogy vannak neki igen szép vastag és friss fenyőszálai Huszton.

50