ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Amire Emlékszem

rint, mely körülbelül 20 krajcárnak felelt meg köblábanként. Hanem a fa kétféle volt: a legújabb szép vastag fenyők, és régi mustra fenyők. Én a fák árát kifizettem, és előbb hordattam a mustra fákat, a szépít, javát hagytam a Tisza-parton, gondolva, majd télen jó lesz deszkának kivágni. De mikor a hibás fákat hazahordattam, akkor előállt Fükszl, hogy Ő már a kifizetett fákat nem engedi nekem hordatni. Hivatkozom a szaldírozott számlára, nem használ. Azt mondotta, hogy miután a fa ára emelkedett az eladás óta, tehát bosszúból is beperel, és majd lássam, ha megnyerem is a pert két esztendő múlva, addig benne hever a pénzem a fába, és a fa pedig megrothad. Én láttam, hogy nincs neki mit veszíteni, tehát azt kértem, hogy mennyit kíván hogy neki másodszor is fizessek zsarolásképen a már egyszer kifizetett fákért. Megelégedett 100 forinttal, tehát újra kifizettem, mert láttam, hogy képes beperelni, akkor ha nyerek is, mégis vesztes fél leszek. Jobb az egyezség, vagy amelyik kutya megakar harapni, adjál enni neki - gondoltam. Hanem előbb, mikor pedig az üzletet a városba az Apámmal folytattam, mert mint tudnivaló, annyi sokféle üzletet magam nem folytathattam, tehát társ is kellett, az volt az Apám. Mikor az általa vett fákat - mely a Kurcára volt beszállítva - eladtuk darabjára 1 forint 50 krajcár ráfizetéssel. A haszonnak megörvendeztem, és elindultunk az Apámmal gyalog Szolnokra. Estére Kunszentmártonba értünk. Vásár volt, a fogadón nem kaptunk szobát. Ösmerősünk nem volt, tehát

47