ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Amire Emlékszem

Mint érdekelt emberek az üzletért, az akkori Szentesen lakó fakereskedők összegyülekeztünk, hogy ki hol szándékozik az üzletet felállítani. Azt megtudandó, hogy ne legyen üzletünk egy csoportba, előbb Fükszl József nyilatkozott, hogy ő túl a Kurcán, a mostani Zonnenfeld malom helyén szándékozik telepet állítani. Következett Fükszl Ferdi- nánd, hogy ő már a kontrás házat a város felső sarkán meg is vette. Akkor én is nyilatkoztam, hogy én meg a város alsó részin akarok földet venni, s megmondtam, hogy melyiket, ki birtokát. Nem is mertem gondolni arra, hogy az üzleti ügyeket nem jó kifecsegni, de rajtam bebizonyult, mert mikor délután négy órakor a fentírt földtulajdonosnál látogatást tettem, azt mondotta felesége: - Elment az uram kontraktust íratni, mert két zsidó megvette a földet. Kérdeztem: - Mennyiért? Mondta az asszony: - Négyszáz forintért. (Pedig nekem 350 forintért hagyták.) De én azt is megmondtam a kollégáknak, tehát hogy engem az üzlettől végképp elüttessenek, úgy vették meg, ahogy adták. Én szándékomtól elütve láttam magam. Elmentem Tekintetes Dózsa Lajos tanácsnok úrhoz, hogy tőle tanácsot kérjek, vagy talán az ő földjét örökáron, vagy haszonbérbe vegyem, mivel az volt a legjobbnak mutatkozó hely a város keleti részén. De az öregúr nem volt hajlandó sem árendába, annál kevésbé örök áron eladni, hanem azt mondotta: - Adok én uramöcsémnek egy jó

41