ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Amire Emlékszem

nézni a Pannikát. Szombaton délután volt éppen mikor bementünk. Fejmosással foglalkozott Pannika alsószoknyában, és a szőke haja leeresztve annyira szépnek tűnt fel, hogy azt mondtam, de má ezt csak nagyon szeretném, ha az én párom lehetne. Igen ám, de a Szülei tudtomra adták, hogy még most nem adják, mert fiatal, hanem várjak. De a mama - tiltakozásom dacára - nem hagyott nyugtot, tehát elmentünk Hódmezővásárhelyre is leányt nézni. De én felmondtam a többszöri látogatással, el voltam határozva, hogy majd csak nő az én szívem választottja őszig, és hátha Szülei beleegyeznek egybekelésünkbe. Aztán úgy ősz felé el is látogattam én egypárszor Fodor István uram házához meggyőződni a kölcsönös vonzalomról. Hála Istennek, azt meg is találtam. Azután ismét felkértem, mint leánykérő. Szokásos halasztás, hirdetés stb. után össze is keltünk.’

Hanem míg jegyben jártunk, de sok sarat kellett gázolnom, mert szokás szerint este mentem, és az őszi esők már beköszöntöttek. Pedig mi az alsó, Fodorék a felső végén laktak a városnak, de azért soha nem volt terhemre a hosszú út megtétele, mert felvidított az a fekete szemű szőke hajú tündér, amint neveztem, mert Pannának kender szőke haja volt lány korában. Hanem egybekelésünk után bámulatos gyorsan bámult a haja, alig egypár évre a szőke lányból barna asszony lett. No de csakhogy a valóságos egybekelés megtörténhetett, mi boldognak érezAz esküvőre 1859. november 16-án került sor.

39