ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Előszó

ELŐSZÓ

A nagy múltú Zsoldos család hírnevének és vagyonának megalapozója ifj. Zsoldos Ferenc (1832- 1905) volt, aki vállalkozói szelleme, kitartó szorgalma és tehetsége révén válhatott egyszerű ácslegényből a város és a vármegye egyik legjelentősebb nagyiparosává. Külföldi vándorútján sok szakmai ismeretet szerzett; első önálló vállalkozásába 1854- ben fogott a szolnok-debreceni vasútépítkezésnél. Hazatérve Szentesre, előbb fakereskedést nyitott, majd fűrészüzemet alapított. 1865-ben megkezdte működését a tégla- és cserépégető kemencéje, ill. szélmalma, amelyet hamarosan gőzmalommá alakított át. 1878-ra felállította kályhagyárát, amelyben új rendszerű cserépkályhákat és takaréktűzhelyeket (sparherd) állított elő. Ezt követően üzembe helyezte kaszakőgyárát, 1882-ben pedig modernizálta téglagyárát, amelyben naponta már 12 ezer téglát tudott előállítani. Sikertörténete már önmagában is tiszteletet parancsol, de azt a közmegbecsülést, amely őt és családját övezte, elsősorban három évtizedes közéleti munkásságának köszönhette. 1873-tól tagja lett Szentes város képviselő-testületének és Csongrád Vármegye Törvényhatósági Bizottságának (= megyegyűlés); 1876-ban a Szentesi Ipartársulat elnökévé választották. Ebben a minőségében élénken foglalkoztatta a tanoncképzés elhanyagolt, megoldatlan ügye. Mindezeken kívül ifj. Zsoldos Ferenc a Szen3