ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Amire Emlékszem

te, Isten áldja meg érte. Nekem a vizsgálati bizonyítványt három hét múlva küldötték meg Szegedről Grabocsai szolgabírói tollnokhoz. Az a szerencsétlen meg majd összerágta a nyelvit mérgibe. Azt mondta: - Ha már katonát nem csináltak belőled, legalább bezárhattak volna! Én mosolyogtam a szerencsétlen tekintetes úron. Azon tűnődtem, hogy mi haszna lett volna a lezáratásomból, mivel akkor a németnek szolgálni nem volt hazafias.

Ezeknek utána, mint a katonaságtól ment, visz- szamentem Püspökladányba a régi állásom elfoglalandó. El is foglaltam, holmi apróbb munkákat végeztem és végeztettem január haváig. Január hóban elmentem az igazgató úrral Kisvárdára. Ö onnan visszament Debrecenbe, én pedig elmentem Eszeny- be. A kunlaposon készült öt nagyobb hídhoz kívánatos tölgyfákat kivágatandó az eszenyi erdőből, melyet az öreg Eisenberger bírt. Ott töltöttem hat hetet az életnek még azelőtt nem tapasztalt sanyarait észlelve. Mivel Eszeny helyiségtől azon erdő, ahol a fákat válogattam vagy döntöttem, távolt volt, tehát az erdőben kellett hálni, az pedig olyan fekvésű volt, hogy ha a hegyeken eső volt, rendesen elborította a víz, tehát semmi számyék nem volt található. Tehát az éjjeleket az ég alatt kellett tölteni, pedig hideg volt, én meg nem számítottam arra, hogy én még az éjjelt télen szabad ég alatt töltöm, nem voltam azon életmódhoz szükséges ruhával ellátva. A téli kabáton túl volt egy vékony gallérköpönyegem, amit a városban használtam, de biz az igen hangos volt a januári

32