ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Amire Emlékszem

Hétfőn reggel - mert vasárnap utaztunk - jelentünk meg Bonyhádi nagyságánál Szegeden. A fedezetet képező Doszlop bácsi által adta ő nagyságának az aktákat, ami egész egy hónaljjal volt, és én vártam a történendőket. Nemsoká kellett várni; egyszer mennydörög őnagysága, s kérdi: - Hol van az a gazember?! De senki sem felelt. Később a nevem hangoztatja: - Hol van Zsoldos?! Akkor jelentettem, hogy: - Itt vagyok! Őnagysága meg tombolt, hogy miért nem szóltam első szavára. Én azt mondtam, hogy előbb mondott nevet nem ösmerem, és nem is akarom ösmemi, mert engem nem „gazembernek” neveznek! Akkor juházott őnagysága, s kérdezte, hogy mertem a katonai kötelezettséget három évig elkerülni? Kértem, hogy nézze meg a vándorlási engedélyem, s nézze meg, hogy a mondott idő alatt mennyit utaztam. Meggyőződhet, hogy nem a saját hibám miatt nem jelentkeztem, csak az engedélyhez ragaszkodtam. Akkor szidta Basát, ha már nem halt volna meg, ötét is be akarta soroztatni. Nekem megígérte - nem igen nyájas hangon -, hogy besoroztat! Én azt feleltem, hogy segítse az Isten nagyságodat! Ott is ember leszek én! Erre elnevette magát, s azt válaszolta, hogy majd két óra múlva pentyegjek .

’ Bonyhády (Perczel) István megyefőnök (1850-1858) feleseljen

30