ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Amire Emlékszem

sáros talajt, járhatatlan utakat a kunlaposon, és csinált sok ács-munkát. Először is az igazgató úr kérdezte, hogy tudnék-e egy ladikot készíteni deszkából. Én igennel feleltem, hiszen láttam Szolnokon, mint készítik a hajót. Erre mosolygott, és azt felelte: - Jó, hát csináljon egyet, lássuk, mit tud! Majd én is csináltatok egyet Püspökladányban, s megfogjuk látni, hogy a csehek vagy a magyarok tudnak jobbat készíteni. Azzal elutazott Ladányba. Elkészült a két ladik oldalszárnyakkal, vagy lapátokkal, mint a gőzhajókon vannak. Legközelebbi látogatását az igazgató úr a saját felügyelete alatt készült ladikon tette meg Karcagon, de a lapátok lehulltak útközbe. Tehát amit én készítettem, azon utazott vissza, a másikat otthagyta kijavítani. De amit én készítettem, a próbát kiállta, nem tört le a lapátjából egész nyáron egy se, a kormánya is helyesebb volt, mint a csehek készítménye. Az igazgató úr tetszésit megnyerte, a csehek pedig szégyenletükben elmentek talán vissza Csehországba, mert azután nem láttam közülük egyet sem. Tehát a legveszélyesebb versenytársaktól megszabadultam. A kis ladik úgyszólván jobb sorsot alapított.

Az 1855. év további része nem nagy jelentőséggel folyt, három-négy munkással dolgoztam. A kolera dühöngött ugyan azon a vízfutotta vidéken, de a munkásaimat elkerülte, mi ugyanis kövér eledellel éltünk, bort és ecetes vizet ittunk. A munkálódásun- kat a ladányi kunlaposon folytattuk.

26