ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Amire Emlékszem

kálatot ketten kezelnénk, pedig csak azért, hogy a debreceni pályaudvar feltöltéséhez ideiglenes vasutat kellett készíteni, amely munka jól lesz fizetve. Hogy attól engem el ne üthessen, később fog kitűnni, én tehát megállapodásunk szerint Püspökladányba mentem. Ott az igazgató egy Lőwi József nevezetű mérnök volt, ajánlatomat elfogadta, ámbár fiatal koromnál fogva képességemben kétkedett. De a képességem nemsokára bebizonyítottam, azután meghitt embere lettem. De az idő vagy sors kiteszi sokszor az ember fiát próbára, úgy énrám az következett.

Nevezetesen az 1855-iki árvíz meghozta azt, mivel a tiszadobi gátat a Tisza elszakasztotta, és a Tisza vize Karcagig jött, és onnan tovább. A még alapjában levő vasúti töltéseket elrombolva, az ott már kimunkált fáimat az áradat széjjelszórta, amelyet később csak sok bajjal tudtam összeszedni. Ugyanazon időben történt velem Debrecenből kijövet, hogy a fuvarosom lovai az úton Kaba mellett elakadtak, a kisegítés alkalmával lábam a kemény sárba leragadt, és mikor kihúztam, bokába megrándult. Püspökladányba érve hideg vízbe áztattam, és a lábam bokában gyulladásba jött. Azon éjjel úgy kirázott a hideg, azt hittem reggelt nem érek. Másnap reggel kórházba szállítottak Karcagra ladikon, de már akkor a kórház is úszott, mert azon ideiglenes épületbe volt melyet a vasúti hivatalnokok irodának és ideiglenes tiszti laknak használtak. Tehát engem beköltöztettek az előttem még alig ismeretes Karcagra.

23