ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Amire Emlékszem

A pajtások hármasba, nedvesített kendővel a fejem betakarták, én nemsokára magamhoz jöttem, elván- szorogtam a karámba, mert karámba tartózkodtunk, amint erdőn munkáló emberek szokták. Én lefeküdtem, de dél tájra annyira megmerevedett a derekam és lábam, hogy nem voltam képes a magam ember- ségiből felkelni. Barátaim tanácsolták pálinkáival locsolni és pálinkás ruhával borogatni, és azt tettem. Hála istennek harmadnapra képes voltam dolgozni, ámbár nem valami kényelmesen, mert amikor akartam hajolni, előbb a lábaimat kellett széjjel rakogat- ni. Mikor reggel kimentünk dolgozni, a kezünket egyikőnk sem volt képes a fejéig felemelni, hanem csak apródonként, míg egyszer nekiállt a mozgásnak, és nem fájt, munkaképes lett.

Akkor már bekövetkezett az a hűvös őszi idő, a szükséglendő fákat kimunkáltuk, de különösen korán hideg lett éjszakánként, mert karámba lakoztunk, hármán készíténk egy karámot. A karám olyan volt, hogy a vékony fákat kétfelé hasítottuk, egyik végét a földbe ástuk és egy kört képezve, ily karókból azt réti gazzal kívül körülraktuk, beföldeltük, hogy a szél ne járja, az oldalán egy kijárást hagytunk, melynek ajtaja szintén réti gazból készült. A karám oldala mellett belől port raktunk a földre, azon feküdtünk, a karám közepén égett a tűz. Mikor egyikünk felébredt éjjel, az a tüzet is megrakta, különben megfáztunk volna, mivel városi mesterlegény módjára egyikünknek sem volt még csak köpönyege, vagy szűrünk sem, csak a télikabát, amivel takaróztunk. Ilyen fel20