ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Amire Emlékszem

volt nagyszerű kivilágítás Pesten és Budán, nagyszerű tűzijáték a Dunán, amilyet azelőtt a magyar főváros nem látott, és így én sem.

Azután én átmentem Budára dolgozni, és őszön, mikor az ácsmunkát mindenütt beszüntették, én három komáromi munkatárssal felvétettünk az Óbudai Hajógyárba hajóácsoknak. Ott volt jó pénzkereset, mert télen 1 forint 12 krajcár papírpénzt fizettek naponkint, és dolgozó napot nem volt szabad elheverni. Több fiatal cimborákkal ott volt víg élet, mert ritka este múlt el, hogy valami ártatlan házi mulatságot ne csaptunk volna. De mikor a tavasz megérkezett, a hajógyári egyhangú munka vágyaimat nem elégíté ki, sőt unalmas lett. Én tanulni és próbálni vágytam, és így munkát köszönve elutaztam gőzhajón Komáromba. Ott két napot töltöttem, de munkát nem kaptam. Utam Győrbe folytatám, de nem jobb sikerrel, mert ott sem kaptam munkát. Félnapi múlatás, időzés után az első gőzhajóval Pozsonyba utaztam. Ott azután már kaptam munkát és dolgoztam.

Mikorra a szükséges és hiányzó ruházatomat megszereztem nyolc hét telt bele, de már az ottani élet sem elégített ki; Bécsbe vágytam. A mester kí- vánatomra elbocsátott, és én vasúttal (Linczbott) Bécsbe utaztam. Ott munkába állva, a királyi udvarnak az udvari lovak számára istállót és a hintók számára pedig az emeleten rendeztünk helyet. Ott ösmerkedtem meg két magyar fiúval, akikkel bensőbb barát voltam, mint néha a testvérrel.

12