Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)
Újgazda, osztott földön
r Ujgazda, osztott földön A következő év tavaszán, miután kapás kukoricával bevetettük a juttatott föld felét, ott volt szinte a család apra- ja-nagyja: Rózsi néném, Péter és László, én, Marika, Károly. S kijelölte a helyet, ahol tanya épülhet a birtok előtt elhaladó akácfás dűlő közelében. Ekkor már fehérfejű öreg volt Kaczúr Péter. De nem láttam fáradtnak. Dolgozott mindig. Gödröt ástunk kútnak. A közeli gazdáktól kért néhány hátikas polyvát. A szikes foltok egyikén, néhány méter mélységben kitűnő vályognak való sárgaföldre bukkantunk. Fellapátoltuk, gödörbe gyűjtött esővízzel, vagy a kétszáz lépésnyire ásott kútból hordott vízzel sarat dagasztottunk, lábbal tapostuk a törekkel együtt. Vályogot vertünk. S amikor megszáradt, elkezdtük rakni tanyánk falait. Őszre szoba, konyha, kamra került tető alá. A faanyagot az egykori Szeder major kastélyának lebontása után kaptunk. A ház nagygerendáját a szoba közepén akácfa derékkal dúcoltuk alá, mert megroggyant. Sok évtizeden át volt valamelyik istállóépület tartója. Amikor a házat bemeszeltük, egyik végére magas karót erősítettünk. Arra meg hosszú rézdrótot. Magam csináltam detektoros rádiót. Ebből hamarosan jó üzlet keletkezett, mert a környékbeliek, amikor megtudták: milyen ügyes rádiókészítő került köreikbe, jöttek a rendelések. Egy-egy detektoros rádióért egy pulykát vagy két tyúkot kaptunk. Legközelebbi szomszédunk. Aradi János harmincholdas középparaszt felesége eljött hozzánk egy napon és alaposan leteremtett:- Mióta megcsináltad azt a rádiót, férjemet semmire nem lehet rávenni. Fekszik ágyában az ablak alatt és hallgatja a rádiót. 66
