Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Oda a vashíd

El kell mondanom, hogy évekkel később, már újságíróként és haditudósítóként meghívtak Kiskunhalasra, ahol szovjet páncélos ezred állomásozott. Szívélyesen fogadták a magyar tudósító csoportot. Felhívták figyelmünket, hogy aki akarja, bemutatják neki a T-34-est. Persze, hogy jelentkeztem. S a tankparancsnok, aki elég jól beszélt magyarul, elmondta, hogy a Szentes-Csongrád közötti vashíd elfoglalására kapott parancsot 1944. október nyolcadikán.- Magyartés felöl érkeztünk a hídhoz s láttuk, hogy vasúti híd. Felmentünk páncélosunkkal a vasúti sínekre. Végig láttunk a hídon. És rohanni kezdtünk, hogy átjussunk és elfoglaljuk. Észrevettük, hogy egy német tigris páncélos áll a közúti hídfeljáró melletti árokban. Agyúját az országúira irányította, onnét várta csapatainkat. Tüzérünk irányzója megcélozta és egyetlen lövéssel kilőtte a tigrist. Abban a pillanatban robbantották fel a hidat a túlparton lévők. így nem sikerült megmentenünk az átjárót. Nem sokkal később a szovjet hidászok, pontonhidat építettek és folytatták az előrenyomulást, Magyarország felszabadítását.

S a városban plakátokat ragasztottak. Felhívást, hogy a szovjet katonaság, mint felszabadító érkezett hozzánk. Kérték, támogassuk intézkedéseiket, és fogadjuk barátsággal a szovjet katonaságot.

Negyven évig tartott ez a barátság. S a gyűléseken új életről, a munkásság és a dolgozó parasztság szövetségéről, majd a szocialista jövendőnk felépítéséről hallhattunk előadásokat. Megcsillant a remény! Urak nélkül, kizsákmányolok nélkül boldogulhat majd a nép. Szabad hazában, boldogan építheti, tervezheti jövőjét.

Kaczúr Péter ekkor Mikeczék unszolására - beiratkozott a Magyar Kommunista Pártba. Hitvesével együtt.

64