Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Ismét oroszok közt

nozhatja. Alig közölte ezt a tüzérrel, süvöltve bevágott szomszédunkba egy gránát. A süvöltésre, amint a leventében tanultuk, hasra vágtuk magunkat. Repeszdarabok repültek a háztetőkre. Amint csend lett, besiettünk a házba. Anyám elkapta a kezemet, s akkor vettem észre magam is, hogy a jobb kezem vérzik. Szilánk érte. Aprócska acélszilánk fúródott a mutató ujjamba. Őrzöm ma is. Látni, hogy egy helyen sötét valami tűnik át a húson. Volt s van más „testi” élményem a gyermekkoromból. Nagynéném, imád- ságos Juliska, berendezkedett kis szobánkban, és vadgesztenyével fűtött. Kiderült, hogy olyan kitűnő fűtőanyag, mint a brikett. S fizetni sem kellett érte, csak zsákokba gyűjteni ősszel a ligetoldal vadgesztenye fái alatt a termést. Zsákszámra hordtuk haza a tüzelőt nagynénénknek. A zsákba úgy raktuk, hogy egyik fiú fogta a zsákot, a másik lapátolta bele a gesztenyét. Amikor rám került a sor, újítottam: két kezemmel és a fogaimmal tartottam a zsákot. így könnyebb volt a nagyobb nyíláson belerakni a gesztenyét. Ám egyik cimborámnak, Détár Lajosnak, az utcabeli vándorköszörűs fiának ötlete támadt. Két kézzel erősen megrántotta a zsákot. Hatalmasat ordítottam, hiszen az állam majd kiszakadt. Számból ömlött a vér. Mindkét fogsorom alól és felül kifordult.

Nagy szerencsémre éppen érkezett kertjébe dr. Eisler Samu bácsi, a belvárosi orvos. Biciklivel járt. Amint meglátott vérző szájjal és kifordult fogaimmal, mellém lépett. Egyik kezével erősen megtámasztotta a tarkómat, másik kezével pedig visszanyomta fogsoraimat. Ajkamat összezárta, két kezemet rászorította és szólt:- Tartsd így szorosan és siess haza!

60