Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Szökés

- Hogy akar oda jutni, hiszen innét minden messzire

van.- Azt meglátjuk majd.

S apródonként mindenüket összerakott, behordott a faluba a székelyember házának eresze alá.- Egyszerre semmiből nem vittem nagy pakkot. Aztán, ahogy az idő, a helyzet engedte próbáltam inteni társaim, akik többnyire jóval fiatalabbak voltak nálam. Sokan, mint Laci fiam is, katonai behívóval vett részt az erődépítésben.- Legyetek készen. A jelek szerint visszahátrál innét a hadsereg. Velünk akkor senki se törődik. De amikor a katonaság elmegy, mi sem maradhatunk. Pakoljatok össze!

A hátországból viszont egyre több csomag érkezett a kubikosok címére. Aggódó családjaik mindennel próbálták ellátni őket. Ezért Kaczúr Péternek talicskával kellett bejárni a faluba a postáért. Ez lehetőség volt arra, hogy a maga dolgait behordja. Rávette a parancsnokot arra is, hogy rendelje mellé Laci fiát is.- Egyre több a csomag, egyedül nem győzöm. Hiszen a tisztek is várják a küldeményeket. Közeleg az ősz, a tél, küldik a meleg ruhákat.

így történt, hogy 1944 szeptemberének közepén a két Kaczúr egy kiküldetés után nem tért vissza a táborba, hanem azonnal elindultak holmijukkal megrakott talicskával hazafelé.- Lehetőség szerint kerültük a forgalmas utakat - mesélte apánk. - Bárhová érkeztünk, a helybeliektől érdeklődtünk: merre lehet a főutakat elkerülve nyugatra haladni? Mindig kaptunk jó tanácsokat.

55