Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Gyergyó hegyi erődépítésén

Gyergyó hegyi erődépítésén

Fiatal hadmérnökkel ismerkedett össze Kaczúr Péter kubikos, mint a résztvevők legöregebbje, mint első világ- háborús veterán. A fiatal katonatisztet érdekelték apám háborús élményei.- Nem egyszer kért: beszéljek a háborúról. Miféle volt, hogyan harcoltak? Miféle fegyvereik voltak? Az volt az első modem háború. Beszélnem kellett az oroszokról is. Azok meg közeledtek.- Igen - az modem háború volt - mondta apám.- Úgy hullott az ember, mint ősszel a falevél. Kezdetben még Przemysl várában egylövetű puskát kaptunk. Majd azt modernebbre cserélték, hiszen a muszkának már ismétlőpuskája volt. Az elfogottaktól kaptunk ilyeneket. Igen érdekesek voltak. Úgy neveztük őket: lötyögős puska. Tisztjeink megmagyarázták: ez az oka annak, hogy a fagyos télben az orosz puskája nem ragad be. A Mauzer beragadt a fagyos hidegben.

Pár év múlva, 1942-ben, 43-ban és 44 nyárvégén, amikor már sok betonerőd elkészült, csak a fegyvereket kellett odavinni, beállítani és a lőszerraktárakat megtölteni, Kaczúr Péternek mondandója volt.- Megállítottam a parancsnokunkat: Főhadnagy úr! Mint háborút járt katona, szerintem ez a sok munka itt semmit sem ér.- Hogy-hogy? Mit ért maga ehhez? Egy kubikos.- Kubikos vagyok, ám én már háborúskodtam az orosszal. És most éppen az orosz közeledik erre mifelénk.- Tán azt hiszi, nem tudjuk?

51