Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Újra hadsorban

a vitéz nagybányai Horthy Miklós őfőméltóságát, Magyar- ország kormányzóját. Ezt így bemagoltatták a leventékkel, és újra meg újra visszakérdezték. Pofont kapott, aki nem tudta.

Én nyári kisbéresi szolgálataim miatt ősszel a tanyavilág valamelyik iskolájában vettem részt szeptember 1-től a leventefoglalkozásokon. A gazdáknak kötelességük volt erre elengedni.

Szentes is részes volt a fegyvergyártásban, a háborús készülődésben. A Szatmári asztalos cégnél 1937-1938-ban felvettek apámmal napszámosnak. Gépágyúlövedék-tartó ládákat gyártottunk. Ott voltam aznap is, amikor a németek bombázták Belgrádot. Pontosan az üzem fölött zúgtak el igen alacsonyan a német bombázók. Száznál többen láttuk szárnyaik alatt a bombákat. Több száz gép zúgott át a város fölött, majd a ház pincéjében jól hallottuk a bombák robbanását. A magyar határhoz közeli helyeket bombázták először. így hallhattuk.

Kaczúr Pétert ezután parancsolták újra hadba állni. Nem katonának vitték, hiszen 1939-ben már hatvan éves volt. Csak hadimunkára kellett mennie. Először Almásfüzitőre, ahol alumíniumgyárat építettek. Onnét jöttek a levelek három-négy évig. Az a gyárépítés több száz szentesi, csongrádi, szegvári, mindszenti kubikosnak jelentett jelentős változást. Sok fiatal kubikos oda nősült. Mások odaköltöztették családjukat. Almásfüzitő környékén ma is találni Szentesről és vidékéről elvándorolt kubikosokat, utódaikkal. Olyanokat is, akik ismerték Kaczúr Pétert.

Vagyis, a hatóság nem felejtette el a tizenkilences veteránt. Szólították brigádjával együtt akkor is, amikor visz- szacsatolták Erdélyt. Vasútépítésre Dévánál. Betonerődök

49