Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Uradalmi béresek között

számára. Egyre több úri házba hívták. S abba is segítették, hogy amikor a város - erősítendő a nép bizalmát, biztonságérzetét - nagy munkástelep építését határozta el a Szé- chenyi-liget mögötti szántókon, lakáshoz juthasson. Új utcák sorát építették fel. Kezdődött azon a szántón, amelyik a Széchenyi Gőzmalom és a Gellért Testvéreknek fatelepe után, a Csongrádi út baloldalán, a Nagy Endre-féle villa mellett terült el. Utcák során kaptak a szegények 200 négyszögöles telket és típusházat, hosszú részletfizetéssel, egy szoba, konyha, kamra, melléképület, kert. A későbbi Dr. Perjesz Zsigmond utca, Dr. Várady Lipót Árpád utca, Petrovics Soma utca és így tovább. Nagyobbra nőtt Szentes, mint volt. Ehhez az is hozzájárult, hogy az 1880-as években Szentes lett Csongrád vármegye székhelye. A hatalmas megyeháza ma 2008-ban is jeles hely a városháza mellett. A tizennégyes háborús hősök névsora s az emlékmű a megyeházára néz, a hősök kertjéből.

Az ilyen jelentős építkezésben, fejlesztésben munkához jutottak a szentesi kubikosok. Kaczúr Péter is biztosabbnak ítélte maga és családja sorsát. így az 1920-ban született Péter után hét évvel megszületett László, és egy év múlva István. Majd 1933-ban Mári, 1936-ban Károly. Péter minden évben részes arató volt Sarkadinál, ugyanott részes kukoricát vállalt, s ebben már felnövekedő gyermekei is segítették.

Először engem vitt a fábiáni határba. Ott a gazda gyönyörű nagylányával találkoztam, aki gyakran járt vendégségbe az Eisler villába teniszezni. Itt találkoztunk először, és örömmel láttam, hogy kint a kukoricaföldön is megjelent, persze nem kapálni, csak nézelődni, mint úrilány. Majd 1944 után orosz tisztek társaságában láttuk. Beszél46