Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

A császár katonája

ezredbe kerültek a délalföldi, szegedi, félegyházi és más helységbeli egységek is. így kerülhetett a szentesi Kaczúr Péter is ebbe az ezredbe. Ezt igazolhatja a katonanóta, melyet a háború alatt tanult meg, s amelyet évekkel később is dalolgatott. Citerázott és nótázott családja körében. Természetesen gyermekei is megtanultak több világháborús nótát. Egyik volt a harminckettesek masírozó nótája:

Harminckettes baka vagyok én,

Kék paroli mosolyog a blúzom elején.

Nincsen sarzsim, de nemsokára lesz,

Galléromra a hadnagy úr csillagokat tesz.

Ferencjóska adta ezt a mundért rám,

Nincsen lovam, gyalog járok mindig hát. Harminckettes baka vagyok én,

Recece, gyalog masírozok én.

Hadiélményei között megőrizte apánk az ilyen dalokat. Meséiből értesültünk a przemysli vár életéről. A félévig körülzárt vár katonaságát gyakorlatozással, fegyverápolással próbálták lekötni. A várparancsnokság összeköttetésben állt a Monarchia hadvezetésével, amely tett ugyan kísérletet az előretolt védelmi egység felmentésére, ám sikertelenül. így végül is a várat 1915 márciusában feladták. Az egész védősereg orosz fogságba került. Apám élményei több évre szólóan ezzel a fogolyélettel kapcsolatosak.

Szamarában és Szibéria más helyein, ahová békés viszonyok közt, majd az 1917. októberi orosz forradalom után ismét hadi körülmények között élt át, s jutott távoli tájakra, - négy év élményeit őrizte. Amit Oroszország népei azokban az években átéltek, a magyar hadifogoly is átélhette. Közben megtanult oroszul. Akkor persze nem

20