István Ferenc: Kilenc év Szibériában. Egy volt szentesi hadifogoly visszaemlékezései 1916–1925 - A történelem sodrában 1. (Szentes, 2009)

Utószó

feleségével. 1967-ben ismét megözvegyült. Ezt az özvegységet azonban már viselte élete végéig.

Tenni akarása végigkísérte élet. Nyugdíjas korában sem pihent, több éven keresztül dolgozott a szentesi ruhagyárnál udvarosként. Emellett kedvenc időtöltése volt még a vőfélykedés, amit már fiatalon elkezdett, és közel nyolcvanéves koráig űzött. A szibériai rokonokkal levelezés útján sokáig tartotta a kapcsolatot. Orosz nyelvtudásának köszönhetően többször felkérték tolmácskodni is. Háborús szenvedéseinek és az oroszországi ténykedéseinek, valamint az itthoni szorgalmas munkájának elismeréséül több kitüntetésben részesült

A sok hányattatást és megpróbáltatást valamelyest honorálta mindenkori jó egészségi állapota. A betegség sokáig elkerülte, de végül mégis elérte. 1982-ben bekerült Szentesen a kórházba. Pár hete volt benn, amikor a sors ismét kegyetlen lett hozzá. Egyik lánya - Piroska - 1982 augusztusában meghalt, ötvenöt évesen. Fizikai állapotára való tekintettel a lánya temetésére kiengedték a kórházból. Ekkor találkoztam véle utoljára. A temetés után vissza kellett mennie a kórházba. Három hét múlva az O ravatalánál vettünk tőle végső búcsút. Nyolcvanhat évesen örökre itt hagyott bennünket.

István Ferenc

72