István Ferenc: Kilenc év Szibériában. Egy volt szentesi hadifogoly visszaemlékezései 1916–1925 - A történelem sodrában 1. (Szentes, 2009)
A szibériai életről
A szibériai életről Most pedig még Szibéria vidékéről néhány történelmi sort. Szibériát egy Jemák nevű ember fedezte fel, de hogy mikor, azt nem tudtam kinyomozni. Ez a rész az 1905-ös forradalmi időben lett betelepítve. Azelőtt lakatlan terület volt. A cár ekkor száműzte ki a felkelésben részt vett forradalmárokat. Volt azok között orosz, tatár, kirgiz, mardvin - többféle nemzetiségű. Az egyes nemzetiségek külön-külön települtek le, egymástól távol. Hely az volt bőven. Mindenki élt, ahogy tudott. Kereskedelem nem volt. Ok maguk szőtték, fonták az alsó és felsőruhát. A juhok és a kutyák adták a negyven, negyvenöt sőt néha az ötven fokos hidegben a felső bundát, amit szintén ők maguk készítettek k i. Foglalkozás volt a halászat és vadászat, mert hal és vad volt bőven. Róka, farkas, medve volt a legtöbb. Ezeknek a prémjük értékes volt, meg a halászat is jól hozott. Élelmezésük igénytelen volt. Jobbára teavíz volt a fő, meg a krumpli, és rozs- meg zabkenyér, meg a hajdinakása. A föld nagyon jó minőségű termő volt, de a hideg miatt nem tudott beérni a vetés. A havazás igencsak szeptember elején köszöntött be, és a másik évben igencsak május utoljáig tartott. Szánkózási idő volt bőven. A faluk igencsak folyó partjára települtek, mert ásott kút az nem volt, mert a vízréteg mélyen volt. Ha az egyszer befagyott, nemigen tudott még nyáron sem kiengedni a mélyben. A vallás, a babona, a boszorkányság, böjtölés, hiszékenység nagyban vitte a szerepet. A rendszerváltozás után a vallási és felekezeti egyházak nagyon össze lettek szorítva. Tehát én a messzi idegen országról többet nem is írok. Csak mint soraimból is kitűnik, akik megmaradtunk, 64
