István Ferenc: Kilenc év Szibériában. Egy volt szentesi hadifogoly visszaemlékezései 1916–1925 - A történelem sodrában 1. (Szentes, 2009)

Családalapítás orosz állampolgárként

csak a legfontosabb irataimat a csizma szárába a bélés között. De azokat is remegve, kivált mikor Pesten voltunk. Lengyelországon keresztül Csehországba értünk. Itt is nagy vizit volt a batyuk között. Átkutattak a csehek mindent. Hogy milyen razzia volt, hány tetűt áthoztunk útlevél nélkül.

Aztán egy késő éjjel megálltunk és mondták, hogy reggelig itt maradunk, mert a magyar határ nem messze van. Itt az állomáson magyarul beszéltek, de nem tudtuk, hogy milyen városban vagyunk. A kocsikat a csehek lezárták, és közeibe sem engedtek senkit. Másnap reggel hat órakor indultunk el. Akkor tudtuk meg, hogy Pozsony városában voltunk. Úgy tíz óra tájon értünk be a magyar határon, Szob nevű állomásra. Itt már volt magyar küldöttség, akik vártak bennünket. Kutatás már nem volt, csak névsorolvasás a fényképek szerint, mert az jött velünk végig Budapestig.

A szobi állomásról elindultunk délelőtt, és Pesten voltunk délre. Az utunk a fertőtlenítőintézet volt. Itt már enni is kaptunk. Délután aztán a tetőkre rossz világ lett, mert minden ruhát be a fertőtlenítőbe. Szőrzetnyírás, bo- rotválás, majd aztán harmadnap megkezdődött a kihallgatás. Ki hol volt, merre, mit csinált, mivel foglalkozott. Ez tartott tizenhat napig az orvosi vizsgálattal együtt.

Aztán volt két eset is. Két emberünk nős volt és eltitkolta. Még a családtól is úgy szökött el valamennyi pénzzel. De az orosz hatóság értesítette a magyar hatóságot, és mikor lejárt a tíz nap a fertőzőn, őket visszatoloncolták az Unióba. A magyar hatóság nem is nagyon lelkesedett értünk, mert bolsevista országból jöttünk. Még aztán, hogy el ne felejtsem leírni, hogy jöttek haza magyar nők is

61