István Ferenc: Kilenc év Szibériában. Egy volt szentesi hadifogoly visszaemlékezései 1916–1925 - A történelem sodrában 1. (Szentes, 2009)
Családalapítás orosz állampolgárként
Lenin személyesen elnökölt. Itt voltunk hat nap. Teljes ellátás, szállás, útiköltség, meg plusz néhány rubel is ki lett utalva. Hazaértünk szerencsésen. Itthon beszámoltunk az értekezlet eseményeiről, majd aztán újra hozzákezdtem a hazamenési programhoz. A két gyereket a hátunkra vettük, és úgy mentünk Jurginszki kis városba a fényképészhez. A fényképész nem volt odahaza, vidékre ment. Nem volt mit tenni, vonatra ültünk, és bementünk Tomszk városába. Ott az utcán egy gyorsfényképész lekapott bennünket. Tíz perc, és már kész is volt a fénykép. Nyomban vittem a minisztériumba. Nem valami szívesen fogadtak, de azért elfogadták, és azt mondták, majd értesítenek, ha lehet utazni. Itt aztán meg az lett a nagy baj, hogy addig nem mertem eladni semmit, mert valahogy olyan álomképnek képzeltem el az egészet, hogy még olyan messziről sikerül hazajutni. Aztán még kellett erkölcsi bizonyítvány, hogy semmi büntető eljárás nincsen, és az állammal szemben semmiféle peres ügyem és tartozásom nincs. Az árvaszék is beleszólt, ha családdal megyek, kellett a feleség beleegyezése. De ez könnyen ment, mert még a községházán szerepeltem. Szóval mindenféle akadályok után azért csak haladt a dolog, ha lassan is. Úgy hogy 1925. március 30-án megjött az engedély, hogy június 10-én Moszkvába kell jelentkezni, de 11-én már nem vesznek át, csak 10-én. Itt aztán mindjárt áruba kezdtünk bocsátani mindent. Bár fájdalmas volt, mert már ott is meg voltam szokva. Csak a tehén meg a ló maradt hátra, hogy még ott leszünk, a gyerekeknek legyen tej, de azokra is megvolt a vevő. Jöttek is a falubeliek sajnálkozni, meg hízelgés is volt benne. Ugyanis egy este odajött két jó ismerősünk 55
