István Ferenc: Kilenc év Szibériában. Egy volt szentesi hadifogoly visszaemlékezései 1916–1925 - A történelem sodrában 1. (Szentes, 2009)

Előszó

ELŐSZÓ

Mielőtt bárki belemerülne e kötet olvasásába, szeretném leszögezni, hogy nem az anyai Nagyapámról - Labádi Istvánról — kívántam könyvet írni. Szándékom, hogy az O általa papírra vetett visszaemlékezéseivel megismertessem mindazokat, akik ezt a könyvet a kezükbe veszik és elolvassák.

Ne lepődjön meg senki azon, hogy ezen olvasmány nem minden esetben felel meg azoknak a kitételeknek, melyeket egy könyv kiadásánál megkövetelnek. Vannak benne bizonyos nyelvtani, helyesírási, alaki, és mondatszerkesztési hibák. Ezek abból adódnak, hogy Nagyapám visszaemlékezéseit úgy adom tovább, ahogy Ő azt megírta. Az O fogalmazásában, aki mindössze négy elemit végzett - hisz tízévesen már cselédnek állt -, és életének nagy részét a paraszti munka tette ki. így a leírásban szereplő helységnevek és személyek megjelölésében is előfordulhatnak pontatlanságok. Nem is csoda, hisz az 1916. évi fogságba esés, valamint a szülőföldtől kilencévi távolmaradás alatt történteket Nagyapám a hazatérése után több évtizeddel írta meg.

S hogy miért nem került ez hamarabb közlésre, illetve kiadásra, annak több oka is volt. Elsősorban, hogy az 1989/90-es rendszerváltásig tartalmának megváltoztatása, vagy egyes részek kihagyása nélkül nem kerülhetett volna nyomdába, már pedig akkor nem lett volna teljes és hiteles. Továbbá nem volt senki, aki erre gondot, időt és fáradságot fordított volna. Az én fejemben többször megfordult, hogy ez a visszaemlékezés megérne egy könyvet, de mindössze három éve jutottam hozzá a Nagyapám által

3