A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - VIII. Holttá nyilvánítás
A bíróság az ügyben 1948. április 8-án hallgatta meg a tanúkat. A meghallgatáson Popov Jovan 43 éves városi hivatalnok a következő vallomást tette: „A felszabadulást követően a polgárok egy csoportja be volt zárva a néphatalmi szervek részéről azzal a gyanúval, hogy a megszállás során bűncselekményeket követtek el. Tudok róla, hogy a foglyok között volt a kérelmező férje, Lukács Károly és Szabó Imre is. Ezt onnan tudom, mert abban az időben börtönőr voltam. A hatóságok akkor egyes rabokat áthelyeztek a rendőrségi fogdából a bírósági fogdába, de azt nem tudom, hogy kit mikor helyeztek át, vagy engedtek ki, mert különösen éjszakánként nem voltam szolgálatban, hanem odahaza [tartózkodtam]. Mivel sok rabot átvittek a bírósági fogdába, nem tudom, hogy Lukács Károly és Szabó Imre köztük voltak-e, és ha átvitték is őket, nem tudom, hogy mi történt velük, mert a bírósági fogdában más őrök voltak. Amennyire tudom, a bírósági fogda egyik őre akkor Conic Mirko volt.”218 Egy másik tanú, a 43 éves Branovacki Danilo, a városi népbizottság hivatalnoka a következőket vallotta: „Lukács Károly és Szabó Imre eltűnésének idején nem voltam hivatalnok, de különböző forrásokból hallottam, hogy egy csoport 1944. október végén és november elején be volt zárva a szerb lakosság ellen a megszállás alatt elkövetett cselekmények miatt. 1944. november 9-ről 10-re [virradó] éjjelen a csoportot, amelyhez Lukács Károly tartozott a börtönből ismeretlen helyre vitték, de [azt] nem tudom, hová. Később az egész csoportot a háborús bűnöket kivizsgáló bizottság háborús bűnössé nyilvánította, és vagyonukat elkobozták. Mivel ebből a csoportból senki nem tért vissza, általános nézet és arról beszéltek, hogy a megnevezett Lukács Károlyt a többi háborús bűnössel együtt likvidálták. Erről nincs közvetlen tudomásom, csak közvetett a városban beszéltekből. Tudom, hogy ebben a csoportban Lukács Károllyal volt Szabó Imre is, és amit az előzőre vonatkozóan kijelentettem, vonatkozik Szabó Imrére is.”219 A harmadik tanú a 37 éves Panic Aleksandar kereskedő volt, aki a következőket nyilatkozta: „Tudom, hogy a felszabadulást követően a kérvényező férjét, Lukács Károlyt a néphatalom bezáratta, mert állítólag 1941-ben megölt egy jugoszláv katonát. A fogságban 10 vagy 15 napot volt, és egy éjszaka elvitték, azt nem tudom, hogy ki és hová. Később hallottam, hogy Szabó Imre is együtt volt vele, és hogy együtt vitték őket el a fogdából. Tudom, hogy abban az időben fontos tisztségviselők voltak a népbizottságban Milic Milán - aki most Versecen van - és Petkov Vladimir - aki Újvidéken van -, ők mondhatnának kézzelfoghatót ezeknek az embereknek a sorsáról.”220 218 TLZ, F. 127 Zentai Járásbíróság. R. 156/1948 - Lukács Károly zentai lakos holttá nyilvánítási ügye. 4. számú irat. 2,9 Uo. 2211 Uo. 94
