A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - IV. A jugoszláv agrárreform
elemek azonban elfelejtik, hogy maga a nép, a földigénylő napszámos, vagy a kispa- raszt élő telekkönyv, mert náluk jobban senki sem ismeri a határt, a földek eloszlását. A földesurak és nagygazdák hiába is spekulálnak: a nyilvános tárgyalásokon úgyis minden kiderül.”121 A cikkíró szerint a földbirtokosok még azzal is próbálkoznak, hogy eladják földjeiket, állataikat, kivágják az erdőket, ezért: „.. .fokozott figyelemmel kell ellenőriznünk a nagy gazdaságok leltárát.” Valamint: „A dolgozó népnek nem szabad megengedni, hogy a kuláktanyákról egyetlen szög is eltűnjön indokolatlanul, egyetlen kocsi szalmával is kisebbedjen a kazal! A kulákok vagyonát, a tanyák mezőgazdasági felszereléseit, az állatállományt és a takarmányokat ezentúl úgy kell ellenőrizni, mint olyan ingatlanokat és ingóságokat, amelyek már a népvagyon tárgyai. A legkisebb visszaélést is jelenteni kell a néphatóságoknak! A dolgozó népnek tudnia kell: a kulákok mindent elkövetnek, hogy boldogulása elé akadályokat gördítsenek. Minden földmunkás és kisparaszt saját érdekében cselekszik, ha a legkíméletlenebb harcot folytatja] eddigi urai és kizsákmányolói ellen! Irgalmatlanul le kell sújtani a dolgozók ellenségeire, akik még mindig nem mondtak le arról, hogy a nép nyakában lovagoljanak!”122 Rámutat az egyház szerepére, amely szintén igyekszik „szabotálni” a földreformot, különösen kiemeli a pásztorlevél károsságát. A lelkészek próbálkozását, hogy megőrizzék, esetleg növeljék az egyházi vagyont, kifigurázva mutatja be: „Ha a nagykapun nem lehet megközelíteni a népvagyont, hát megpróbálják a kiskapun át. Bezörgettek bizonyos lelkiatyák a néphatóságokhoz és szerényen előadták: nem kaphatna-e az ő egyházközségük is földet a kisajátított ingatlanokból, mert ami van, az hát nagyon kevés nekik. Természetes, hogy ezek a lelkipásztorok zárt ajtókra találnak a jövőben is, mert az agrárreform-törvény a földnélküli dolgozók törvénye és nem a papoké.”123 Az agrárreform földigénylők közötti népszerűsítésének fontosságára is rámutat: „A földosztás népszerűsítésére nagyon is kevés gondot fordítottak eddig néphatóságaink és antifasiszta egyesületeink. A szabadkai kerületben december 28-ig mindössze 11 ezer földigénylő jelentkezett. A zentai járásban, ahol magában a városban és határában legalább 7-8000 nincstelen földmunkás és kisparaszt él, mindössze 3000-en jelentkeztek földért. Néphatóságainknak és antifasiszta szervezeteinknek tervszerűen ki kell használniuk a még rendelkezésre álló kevés időt, és megfelelő propagandával be kell kapcsolniuk a földreformba azokat a rétegeket is, amelyek eddig kívül maradtak! A földíratások határidejét, ha a körülmények úgy kívánják, meg lehet és meg kell pár nappal hosszabbítani! Mindent el kell követni, hogy a központoktól elzárt tanyavilág szegénysége ki ne maradjon a földreform áldásából. A tanyákon hatalmas nincstelen tömegek élnek, amelyek a körülöttük zajló eseményekről alig vehetnek tudomást.”124 121 Uo. 122 Uo. 123 Uo. 124 Uo. 58
