A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - IV. A jugoszláv agrárreform
A horvát katolikus püspöki kar is ellenezte az agrárreformról szóló törvény meghozatalát, mivel az az egyházi földbirtokok államosítását irányozta elő. Zágrábi konferenciájukon megfogalmazott beadványuk azonban csak augusztus 26-án - a törvény elfogadását követő harmadik napon - érkezett meg a képviselőházba, ezért az „nem tudta figyelembe venni”.94 Az ügy folyományaként a püspöki értekezlet - amelynek élén dr. Alojzije Stepinac zágrábi érsek állt - 1945. szeptember 22-én pásztorlevelet fogalmazott meg a kommunista hatalom egyházellenes, erőszakos cselekményeivel kapcsolatosan. Ennek következtében a kommunista hatalom és a katolikus egyház közötti - amúgy sem teljesen felhőtlen - kapcsolatok elmérgesedtek.95 Az agrárreform törvényszerű végrehajtásának céljából az ideiglenes nemzetgyűlés 1945. augusztus 23-án elfogadta a földreformról és a betelepítésről szóló törvényt,96 melynek mottóját annak 1. szakasza is tartalmazta: „Azé a föld, aki megműveli!” A törvény egyik legsarkalatosabb pontja a föld kisajátítása volt. A törvény 3. szakaszának alapján kisajátításra irányozták elő: > A nagybirtokokat, vagyis azokat a birtokokat, amelyek teljes területe meghaladta a 45 hektárt, vagy a 25-től 35 hektárnyi megművelhető földterületet, amennyiben bérbe van adva vagy bérmunkával műveltetik meg. A megművelhető földterület alatt a szántóföldeket, réteket, gyümölcsösöket és szőlőskerteket értették. > A bankok, vállalatok, részvénytársaságok és más jogi személyek tulajdonában levő földterületeket, kivéve azokat, amelyeket a tulajdonosoknak meghagynak ipari, építési, tudományos vagy más társadalmilag hasznos célból. > Az egyházak, vallási közösségek, valamint az alapítványok birtokait a törvény alapján a földművesek számára meghatározott maximum feletti megművelhető földterületet, a 3-tól 5 hektár feletti földterülettöbbletet, amennyiben a tulajdonos nem földműves, és nem maga műveli azt meg, hanem bérbe adja vagy bérmunkát alkalmaz, azokat a földterületeket, amelyek a háború során bármely ok miatt tulajdonos, illetve örökös nélkül maradtak. A törvény 4. szakasza előirányozta, hogy az elvett föld a rajta lévő épületekkel és berendezésekkel, valamint a hozzá tartozó mezőgazdasági felszereléssel együtt, minden kártérítés nélkül állami tulajdonba kerül. A mezőgazdasági gépek, traktorok az állami gépállomások tulajdonába kerültek. A törvény 5. szakasza azt irányozta elő, hogy a földművesek számára meghagyható földterület-maximumot a föderális egységenként, külön-külön meghozott törvényekkel fogják szabályozni. Ez a szakasz azt is leszögezte, hogy a földterület-maximum nem lehet kisebb 20, illetve nagyobb 35 hektárnál. Vajdaság esetében a földműveseknek 94 Lekic, Bogdan: Agrarna reforma i kolonizacija u Jngostaviji 1945-1948. Beograd, 1997,61-62. 95 Vékás János: Magyarok a Vajdaságban 1944-1954. Kronológia. Zenta, 2011, 70. (A továbbiakban: Vékás 2011) 96 Zakón o agrarnoj reformi i kolonizaciji. Sluzbeni list DF], 1945. 64. sz. 50
