A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - II. A választójog korlátozása Jugoszláviában az 1945-ben megtartott alkotmányozó nemzetgyűlés kapcsán
A megállapodás értelmében a királyi kormány elismerte a kommunista irányítású népfelszabadító mozgalmat. Cserébe a Jugoszláv Népfelszabadító Bizottság beleegyezett abba, hogy Jugoszlávia államberendezéséről csak a háború befejezését követően fognak döntést hozni. A szovjet Vörös Hadsereg és a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg alakulatai 1944. október közepére birtokukba vették a Bánát és a Bácska területét. A visszafoglalt területeken megalakultak, és a hatalmat magukhoz ragadták a népfelszabadító bizottságok. A népfelszabadító bizottságok sajátságos, forradalmi néphatalmi szervek voltak, amelyek a hatóság szerepét töltötték be. A népfelszabadító bizottságok már működésük első napjaiban megalakították fegyveres testületeiket - az ún. Népőrséget -, melyeket a közrend fenntartására és az általuk hozott intézkedések végrehajtásának biztosításra alkalmaztak. A legfelsőbb jugoszláv vezetés 1944. október 17-én döntést hozott, melynek értelmében a Bánát, a Bácska és a Drávaszög területén - ideiglenes jelleggel, de legfeljebb a háború befejezéséig - katonai közigazgatást vezetnek be. A katonai közigazgatás hivatalos feladata a térségben uralkodó helyzet „normalizálása” volt. A jugoszláv katonai közigazgatás 1944. október 20-án kezdte meg működését. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a katonai szervek illetékességi területükön korlátlan hatalommal rendelkeztek. A katonai közigazgatás időszakát használta ki a kommunista hatalom arra, hogy leszámoljon valós vagy vélt politikai, ideológiai és osztályellenségeivel tekintet nélkül azok nemzetiségére és felekezeti hovatartozására. Ebben az időszakban a „háborús bűnösnek” nyilvánított személyek tömeges kivégzése mellett sor került a magyar lakosság elűzésére a Sajkás-vidékről, az itt maradt németek és részben a magyarok internálásra és gyűjtőtáborba zárására, a magyar férfiak munkaszolgálatra való behívására, ill. kényszersorozására a partizán hadseregbe. A Bácskába 1941 során betelepített bukovinai székelyek többségének a kiürítési parancs miatt távoznia kellett. A katonai közigazgatás 1945. február 15-ig működött. A Vis szigetén kötött megállapodás értelmében 1945. március 7-én - még a háború befejezése előtt - megalakult a Demokratikus Föderatív Jugoszlávia vegyes összetételű átmeneti kormánya. Az új kormány miniszterelnöke Tito lett, miniszterelnök-helyettese Milan Grol szerb nemzetiségű polgári politikus, a külügyminiszteri posztot pedig Ivan Subasic kapta. A polgári politikusok - egyrészt munkájuk ellehetetlenítéséből kifolyólag, másrészt az országban uralkodó diktatórikus állapotok miatt - 1945 augusztusától kezdve fokozatosan kiléptek az ideiglenes kormányból. Az ideiglenes kormány mandátuma 1945. november 11-ig - az alkotmányozó nemzetgyűlési választásokig - szólt. A II. világháború Jugoszlávia területén 1945. május 15-én ért véget. A háborút követően beköszöntött az ország konszolidációjának időszaka. A karizmatikus Tito irányította jugoszláv kommunisták teljesen befolyásuk alatt tartották a hadsereget és a rendőrséget. Az érdekük az volt, hogy az ország teljes politikai és gazdasági irányítását is mielőbb a kezükbe kaparintsák. Ennek szellemében az AVNOJ 1945. augusztus 7-e és 10-e között megtartotta harmadik ülését, amelyen a Demokratikus Föderatív Jugoszlávia ideiglenes nemzetgyűlésévé nyilvánította magát. 33
