A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
A. Sajti Enikő: A magyar vagyonok kisajátítása, államosítása Jugoszláviában 1945 után
magyar kormány ugyan tisztában volt azzal, hogy a fennálló nemzetközi jogi szabályok értelmében a jugoszláv államosítási törvény rendelkezései miatt állampolgárai nevében teljes kártérítést igényelhetne, de tartani lehetett attól, hogy ezt Jugoszlávia a Magyarországgal szembeni háborús követelései kielégítésére foglalná le. Arról nem is szólva, hogy Magyarország is hasonló államosítási törvényeket hozott ebben az időben.325 Ezért, érveltek a pénzügyminisztérium szakértői, a kormány „ne az általános nemzetközi jogszabályokra való hivatkozással, hanem barátságos úton, a két állam között fennálló jó viszonyra, valamint a kielégítendő gazdasági kapcsolatokra utalással próbálja érvényesíteni”326 állampolgárai vagyonjogi követeléseit. Tehát egyelőre abban bíztak, hogy a két ország között kibontakozó „kedvező atmoszférában” sikerül majd rendezni ezt a kérdést. De nemcsak a magyar állampolgárokat érték sérelmek, a magyar érdekeltségű pénzintézetek helyzete is komoly aggodalomra adott okot. Egyre több hír érkezett Budapestre ezek kisajátításáról, vagyonuk elkobzásáról, a korábbi működésüket lehetetlenné tevő intézkedésekről, illetve a pénzintézeti, vállalati és egyéb gazdasági vezetők ellen különböző vádakkal (háborús bűnösség, kollaboráció, háborús nyereség eltitkolása stb.) indított perekről. A trianoni szerződéssel a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolt területeken fejlett magyar pénzintézeti hálózat volt.327 1920-ban hetvenhét részvénytársasági alapon működő pénzintézet, három budapesti bank négy fiókintézete és három szövetkezeti pénzintézet működött (Horvátország nélkül számolva). Az önálló vagy affiliációs (fiók) pénzintézetek 73%-a ment tönkre a jugoszláv királyság időszakában. Az 1941-es visszacsatoláskor a Bácskában 75, a Muravidéken és a Muraközben 8, azaz összesen 83 hitelintézet volt. A részvényesek, az igazgatóságok és a tisztviselők nemzetiségi hovatartozása szerint a korabeli kormányzati statisztika ebből 25-öt minősített magyarnak, 15-öt szerbnek és 10-et németnek és 1-et szlováknak.328 Az AVNOJ 1944. december 30-ai, 1/420. sz. határozata intézkedett először az állami pénzügyi igazgatás, azaz a magánbankok és hitelszövetkezet feletti állami ellenőrzés megszervezéséről. Ezt a határozatot még számos rendelet és törvény követte, amelyek célja a pénzügyi szféra feletti teljes állami ellenőrzés megszerzése volt. Egy 1945. november 17-én kelt törvény például minden külföldi pénzintézetet magánpénzintézetnek minősített, amelyeknek működési engedélyért kellett folyamodnia. Ezt a kérvényt minden magyar hitelintézet beadta, bár a kényszerigazgatás alá helyezett intézmények eleve nem is folyamodhattak engedélyért. így tett a Magyar Általános Hitelbank szabadkai és fiumei fiókintézete is, bár eleve nem folyamodhatott volna működési engedélyért, mivel a Vajdasági Népfelszabadító Főbizottság kényszerigazgatót nevezett ki az élére. Fellebbezésüket azzal utasították el, hogy akik a működési engedélyre vonatkozó kérvényt beadták, már nincsenek hivatalban, fellebbezési jogukat tehát elvesztették. 325 Magyarország háború utáni helyzetére, az államosításokra, a magyar kormányok gazdaságpolitikáj ára lásd újabban Gyarmati György A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon 1945-1956 (Budapest, 2011, ÁBTL-Rubikon) című monográfiáját. 326 MOL PM XIX-L-1 -k - sz. n. 228. doboz. 327 MOL PM XIX-L-1 -k-szn. 33. doboz. 328 Uo. 141
