A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - X. Összeütközés Sztálinnal és a Tájékoztató Irodával 1948–49-ben
párttagok [leg] nagyobb bizalmát élvezik. [...] Ami a Népfront kérdését illeti, mindenki tudja, milyen a Népfrontunk, és hogy lehet-e mindenki a front tagja. Ami Tito elvtárs Népfronttal kapcsolatos beszédéből kiragadott idézeteket illeti, nem marxista, és nem kommunista [módszer az], hogy azzal vádolnak bennünket, hogy Pártunk beolvad a Népfrontba. Pártunk adja a programot, amit a Népfront is elfogad, tehát hogy lehetne a Pártnak más programja, mint a frontnak. [... ] Ugyanígy nem tagadhatjuk a parasztság [szerepét], amely a népfelszabadító háborúban és a szocializmus építésében is hatalmas szerepet játszott. A parasztság az oszlop, de ez nem jelenti azt, hogy Tito elvtárs tagadta volna a munkásosztály szerepét. [...] A megszállást követően egyetlen kommunista párt vezetősége nem maradt országában, kivéve a mi vezetőinket. Senki sem vádolhat bennünket azzal, hogy nem értjük a marxizmust-leninizmust. Ez az elmélet nem dogma, mert alkalmazni tudtuk saját viszonyainkban. Egészen 1944-ig magunk voltunk ebből a szempontból, nem kaptunk kézzelfogható segítséget a szovjetektől, csak erkölcsit. Mi a demokratikus országok tömbjéhez tartozunk, és nem lehetünk elkülönítve a Szovjetuniótól, és más demokratikus országoktól. A Szovjetunióba vetett hitünket nem irthatja ki senki, [és] semmilyen levél.”267 Ilyen előzményeket követően, 1948. július 21-e és július 28-a között tartották meg - 20 évvel a IV. után - Belgrádban a JKP V. kongresszusát. A kongresszuson, amely a II. világháború befejezését és a hatalomátvételt követően az első igazán nagyszabású pártrendezvény volt, 2344 küldött vett részt, akik 468 175 tagot, és 51 612 tagjelöltet képviseltek. A kongresszuson - amelyet a rádió élő adásban közvetített - a fő téma a Tájékoztató Iroda határozatának megvitatása volt. A kongresszusi küldöttek egyhangúlag támogatásukról biztosították a JKP KB-t a Jugoszlávia „függetlenségének megóvásában” kifejtett küzdelmében, amivel megerősítették a párt egységét. Elvetették a Tájékoztató Iroda vádjait, és kötelezték a jugoszláv pártvezetőséget, hogy tegyen meg mindent a nézeteltérések áthidalására - erre azonban csak Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után kerülhetett sor. A kongresszus végén megválasztották a párt új, 63 tagú központi bizottságát, főtitkárrá pedig ismét Josip Broz Titót választották meg.268 A kongresszus döntései azonban azt is lehetővé tették, hogy a Párt leszámoljon belső ellenzékével, a Sztálinhoz és a Szovjetunióhoz továbbra is feltétlenül hűséges párttagokkal, az ún. „IB”-sekkel.269 A JKP-ból való kizárás számított talán a legenyhébb büntetésnek, mert az embereknek a zömére - különböző valós vagy koholt vádak alapján - börtönbüntetés is várt. 1949 közepén Goli ötökön - a Kvarner-öbölben található szigeten - külön börtönt és egyben munkatábort hoztak létre a politikai foglyok, főleg az IB-sek számára. A megerőltető kényszermunkát végző rabok sajátos ideológiai-politikai „átnevelésen” is átestek, amelyet talán legjobban a tábor bejáratánál olvasható jelmondat foglalt össze: „Mi gradimo Goli otok, Goli otok 267 TLZ, F. 134 Kommunista Szövetség Járási Pártbizottsága, Zenta. 22. doboz. A zentai, a törökkanizsai és a topolyai pártbizottságok 1948. július 8-án, Zentán megtartott pártértekezletének jegyzőkönyve. 268 Colakovic: i. m. 494-499. 269 Az elnevezés a Tájékoztató Iroda szerbhorvát elnevezéséből, a Informbiróból - magyarul rövidítve Kominformnak hívták - ered. 110
