A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - IX. Az egyházak és a jugoszláv kommunista hatalom kapcsolata
[és hogy] közeledés [tapasztalható] a Nyugathoz. Nem fokozódott a harc a tanítók és tanárok templomba járása ellen, az egyházi ünnepek - amelyeket az egyház erőltet - [megünneplése] ellen. [Farkas] úgy gondolja, hogy előbb a párttagok egyház-iránti hozzáállását kell letisztázni. A párttagoknál fokozni kell az egyház-ellenes ideológiai harcot. Kitartóan kell küzdeni a maradiság, és a sötétség ellen. A fiatalabb párttagoknál óvatosan és nevelően kell hatni, de ez nem jelenti azt, hogy bele kell törődni abba, ha az egyház befolyása alá kerülnek. Harcot kell folytatni a tömegszervezeteken [keresztül] oktatási-művelődési téren, az egyházat pedig rákényszeríteni, hogy húzódjon vissza az egyházi keretek közé. A vitán keresztül - emelte ki Farkas elvtárs - beigazolódott, hogy a művelődési egyesületeken keresztül [folytatott] nevelés gyenge. Az iskolai tudományosismeretterjesztő előadások szintén gyengék. Az oktató-személyzet magára van hagyatva: a szaktantárgyakon kívül nem oktatnak, nem kapcsolódnak be a tömegszervezetek munkájába, templomba járnak. A pártszervezetek, a Népfront és az ifjúsági szervezet átengedik a kulturális tevékenység [szervezését] két-három tanügyi munkásnak.”248 A járási pártbizottság következő, 1952. március 8-án megtartott ülésén is napirenden volt az egyházak tevékenysége: „...Farkas elvtárs az első [napirendi] pont kapcsán az egyház[ak] Moholon és Zentán kifejtett munkájáról, és [annak] hatásáról beszélt. Kiemelte, hogy egyes elvtársaknál érződik az egyház hatása: Pajic Slavko pappal temettette el az apját, még a keresztet is megcsókolta, Tóbiás, a moholi helyi pártszervezet tagja, amikor a lánya férjhez ment, volt a templomban, a moholi Vlajkovic és az oromi Berecz templomban esküdtek. Ezekben az esetekben tapasztalható a papok erős hatása a párttagokra annak érdekében, hogy a párttagok tekintélyüket veszítsék. Farkas elvtárs kiemeli [annak] fontosságát, hogy az ilyen és hasonló jelenségek ellen a párttagok nevelő, kulturális és ideológiai felzárkóztatását kell foganatosítani. Az egyházi bizottságok tagjai többé-kevésbé ellenségek. Tevékenységük néha nyílt, néha rejtett. A katolikus egyházi bizottságok egyes tagjai különböző soviniszta jellegű pártok - Magyar Párt, Imrédy[-féle] párt - tagjai voltak. Zentán például Cetina Zarko, Manojlovic és különböző volt polgármesterek most az egyház bizalmasai. Jellemző, hogy ezeket a bizottságokat még a háború előtt választották meg, és azóta nem volt tisztújítás. Programjuk a változás el nem ismerése, és a konzervatív felfogások magasztalása. Adán például a pravoszláv egyház eltéríti a népet attól, hogy megnézze a Lázadók [című] színdarabot. A diákok szüleit azzal provokálják, hogy a diákoknak azt mesélik, hogy szüleik követelik a hittanórákat. Különösen Moholon aktívak az apróburzsoá elemek, mint az iparosok, [akik] többek között azt beszélik: nekünk Isten rendelte el, hogy templomba járjunk. Egy jellemző példa a felsőhegyi katolikus pap esete, aki nem esket, keresztel, ha nincs kifizetve az egyházi adó. A nép az egyház és a klérus ilyen és hasonló eljárásait elégedetlenséggel veszi tudomásul. Farkas elvtárs úgy véli: az ilyen nézetkülönbségeket kell kihasználni [arra], hogy kompromittáljuk őket a nép előtt.”249 248 TLZ, F. 134 Kommunista Szövetség Járási Pártbizottsága, Zenta. 22. doboz: A járási pártbizottság 1952. február 20-án megtartott III. ülésének jegyzőkönyve. 3-4. 249 TLZ, F. 134 Kommunista Szövetség Járási Pártbizottsága, Zenta. 22. doboz: A járási pártbizottság 1952. március 8-án megtartott IV. ülésének jegyzőkönyve. 5-6. 102
