A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - IX. Az egyházak és a jugoszláv kommunista hatalom kapcsolata
A továbbiakban ecseteli, hogy egyes papok, szerzetesek a háború alatt - különösen Hercegovinában - nyíltan a megszállók oldalára álltak. Ezeket az egyházi személyeket utolérte a „forradalmi igazságszolgáltatás” keze: ..Ezek természetesen az usztasákkal és németekkel együtt pusztultak el, és ezt nevezik most a püspök urak az egyház üldözésének.”241 Boncolgatja az egyház szerepét a bosznia-hercegovinai háborús eseményekben is: „...Miért éppen Bosznia és Hercegovina adták a legtöbb usztasa vezért és gyilkost? Pavelic és a hozzá hasonlók közül sokan olyan iskolába jártak, amelyeket szerzetesek irányítottak. A boszniai és hercegovinai szerzetesiskolák és gimnáziumok ültették el a gyűlölködést a horvátokban, szerbek és mohamedánok ellen. A Ferenc-rendiek és a szerzetesek iskolái rettenetes gyűlölködést ültettek el a horvát nép szívében Boszniában és Hercegovinában: azt a rettenetes gyűlölködést, melynek eredményei kiteljesedtek abban a gonosztevőben, akit Pavelicnak neveznek. Bosznia és Hercegovina nagyszerű népét félrevezették és bujtogatták olyan gonosztettekre, amelyekre népeink, amíg a világ világ, emlékezni fognak. Sokan a félrevezetettek közül a nép igazságszolgáltatása elé kerültek, ilyeneket akarnak most védeni a püspök urak.”242 A továbbiakban rámutat a pásztorlevél „romboló” hatására, amely véleménye szerint „hazánk megnyugvását akadályozza”, mert „...gyűlölködést szít népeink között, különösen akkor, ha usztasa meggyőződésű lelkészek olvassák föl. Nyugtalanságot kelt népeink soraiban, ha időben nem akadályozzuk meg ezt a káros propagandát.”243 A továbbiakban kiemeli: nem igaz, hogy Jugoszláviában üldözik az egyházat: „Hogy Jugoszláviában semmiképpen sem üldözik az egyházat, legjobb bizonyíték, hogy a pásztorlevél szerzői szabadlábon vannak, és eddig senki sem akadályozta meg destruktív működésüket.”244 Feltételezi, hogy az országban tevékenykedő katolikus papság nem minden tagja gondolkodik úgy, ahogy az a pásztorlevélben meg van fogalmazva: „Tudom, hogy ezek belátták a múlt rettenetes hibáit, és meg vannak győződve arról, hogy az egyháznak most még inkább, mint bármikor, az a kötelessége, hogy békét és testvériséget hirdessen a népek között. Tudom, hogy sok lelkészt és szerzetest mélyen érintett népeink szerencsétlensége, és tudom, hogy ezek együtt akarnak haladni népeinkkel.”245 Közli, hogy a katolikus egyház vezetőségével folytatott tárgyalásokon hangot adott annak az óhajának, hogy az egyház lojális maradjon az új rezsimhez, valamint hogy békés úton szándékozik rendezni az egyház és az állam viszonyát. Ezzel kapcsolatosan olyan kijelentést is tett, hogy nem nyúlnak a vallásszabadsághoz, és nem akadályozzák az egyház olyan irányú tevékenységeit, amelyek hasznosak a nép számára. Végezetül ezt írta: 241 Uo. 242 Uo. 243 Uo. 244 Uo. 245 Uo. 100
