Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Áldozatok
A Szabadkai Körzeti Népfelszabadító Bizottság 1945. április 4-én parancsba adja’13 minden járási és városi Népfelszabadító Bizottságnak, hogy az eltűntek hozzátartozóinak bejelentéseit hallgassák meg és küldjék el. A kérés Zentán keresztül 1945. május 4-én313 314 315 érkezik Martonosra. A munka nem halad előre, mígnem 1945. augusztus 8-án Nagy Gábor felesége, illetve további 22 feleség kéri a helyi Népfelszabadító Bizottságot, hogy tájékoztassák őket arról, hogy hová tűnt a férjük. Ezzel kapcsolatban a Martonosi Népfelszabadító Bizottság hosszas tárgyalás után a következő határozatot hozza: „Nagy Gábor feleségét, illetve a további 22 elvtársnőt értesítsék, hogy ez a bizottság semmit nem tud [eltűnt] családtagjaikról. Ha nevezettek úgy tudják, hogy családtagjaikat elítélték, akkor ahhoz a bírósághoz forduljanak, aki az ítéletet meghozta.”515 Mindezek ellenére a likvidált személyek hozzátartozóit kihallgatják. Holló Ferencné 1945. november 1-jén - férje eltűnésének körülményeiről - a következőket mondja jegyzőkönyvbe316 317 318 (34. dokumentum): „Az őrség"7 1944. október 31-én kijött a mi lakásunkba és letartóztatta a férjemet, Holló Ferkót. Én semmit nem tudtam arról, hogy miért fogták el és másnap, amikor vittem neki az ételt, láttam, hogy még több személy is le van tartóztatva. Minden nap hordtam neki az ételt, de november 21-én, amikor vittem a reggelit, már nem volt ott. Amikor megkérdeztem az őrséget, azt a választ kaptam, hogy elvitték Becsére munkára. Szeretném tudni, hogy hol van a férjem, él vagy nem.” Édesapja eltűnésének körülményeit 1994-ben, ötven évvel a történtek után hasonlóképpen mesélte el Holló Ferenc lánya, Borbála is: „Utolsó délután vittük neki a vacsorát. Nem evett abból egy falatot sem. Valószínű, hogy már tudtak valamit. Azétel meg a kosár tele volt szórva szalmával. Lehet, hogy jelt akart adni, vagy nem tudom. Másnap, amikor vittük a reggelit, már nem volt ott. Előző este egy teherautó jött oroszokkal a faluba. Anyám abban reménykedett, hogy Oroszországba vitték kényszermunkára. Később a Rádó hordta apám kabátját.”3"1 313 TLZ. F. 132. Járási Népbizottság, Zenta. Elnökség, biz. ikt. sz. 42/1945. A szabadkai Körzeti Népfelszabadító Bizottság 32/45. iktatószámú irata. 314 TLZ. F. 132. Járási Népbizottság, Zenta. Elnökség, biz. ikt. sz. 42/1945. A zentai Járási Népfelszabadító Bizottság 42/1945. iktatószámú irata. 315 TLZ. F. 132. Járási Népbizottság, Zenta. Elnökség, biz. ikt. sz. 42/1945. A martonosi Népfelszabadító Bizottság 3438/1945 iktatószámú irata. 316 TLZ. F. 132. Járási Népbizottság, Zenta. Elnökség, biz. ikt. sz. 42/1945. Jegyzőkönyv Holló Ferencné 1945. szeptember 1-jén tett bejelentése alapján. 317 Valószínűleg a Népőrségről van szó. 318 Holló Borbála visszaemlékezése. In: Forró 2007. 131. 95
