Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)

Áldozatok

A belügyosztály az irat alapján a halál idejét sokkal előbbre teszi, hiszen a szovjet csapatok 1944. október 8-án vonultak be Magyarkanizsára és környékére - a bíróság ez alapján tehát nem tudott pontosítani. Elgondolkodtató az a tény is, hogy a Belügyosztály Bakota Ferencnek a magyarkanizsai Városháza pincéjében bekövetkezett halálesetét „szerencsétlenségnek” minősítette.

A begyűjtött adatok alapján, a törvény által előírt határidő lejártát követően, a bíróság 1955. február 15-én döntött Bakota Ferenc holttá nyilvánításáról, és a halálának idejét 1944. november 10-ére vélelmezte. A bíróság indoklásában megállapítja:

„...hogy Bakota Ferenc, néhai oromhegyesi lakos, [aki] 1893. november 16-án született Magyarkanizsán, apja Pál, anyja Dobó Julianna, nős Mányi Máriával, meghalt a magyarkanizsai börtönben 1944 novemberében, és hogy Mazák István oromi földműves és Molnár György oromhegyesi lakos ott holtan látták. A szemtanúk vallomása alapján a bíróság nem tudta megállapítani Bakota Ferenc halálának pontos időpontját, de a megnevezett valószínűleg nem élte túl 1944. november 10-ét. ”232

Bakota Ferenc esetében a hatóságok nem kezdeményeztek vagyonelkobzást. Eddigi ismereteink szerint a Szabadkai Felsőbb Bíróság - az inkriminált jegyzőkönyvre233 hivatkozva - először elutasította a Bakota Ferenc hozzátartozói által kezdeményezett eljárást, melyben jogi rehabilitációját kérték. A fellebbezést követően azonban a bíróság helyt adott a kérelemnek, Bakota Ferencet 2012-ben rehabilitálták, és meggyilkolását törvénytelennek minősítették.234

232 TLZ. F. 127. Járásbíróság, Zenta. R. 407/1954. Bakota Ferenc holttá nyilvánítási ügye. 12. sz. irat.

233 VL. F. 183. Kút.: 150. Inv. broj: 12705.

234 Körzeti Bíróság, Szabadka. Ügyviteli szám: Reh. 15/2012.

76