Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)

Forró Lajos: Partizániratok a Vajdasági Levéltárban

2. hadsereg (armija) - a magyar hadsereg által elkövetett bűntények;

3. razzia (racija) - az Újvidéken és környékén 1942-ben elkövetett bűnök;

4. táborok (logori) - a különböző táborokban elkövetett bűnök;

5. erőszakos mozgósítás (prisilno mobilisanje) - a katonai mozgósítás során elkövetett bűnök;

6. kényszermunka (prisilni rad) - a kényszermunka során elkövetett bűntények;

7. kitelepítés (iseljivanje) - a kitelepítéssel kapcsolatos bűntények;

8. vagyon elleni bűncselekmények (protiv imovine).

Külön kategóriába kerültek a népellenségek. A népellenségnek minősített személyek névsora a Népellenségek regisztere című könyvekben található, benne 8640 névvel.81 A nevek és az adatok - név, megjegyzés, esetleg ítélet - egy kartonra kerültek, ennek alapján állították össze az említett két könyvet.

A háborús bűnösök, illetve népellenségek listájára könnyen felkerült az, akiről 1944 őszén kiderült, hogy a magyar éra alatt közhivatalt viselt, leventeoktató volt, ha tagja volt a nyilaskeresztes pártnak (függetlenül attól, hogy az illető bűnös volt vagy sem), turáni vadász volt, magyar katonaként szolgált, vagy lelkesen fogadta az 1941-ben bevonuló magyar honvédeket. De sokan estek áldozatul szerb polgártársaik személyes bosszújának is. Mivel a feljelentéseket bemondás alapján tették, elég volt a vádat csupán ráfogni valakire.

Sok esetben a feljelentések tartalma a jelentéktelen ügyeknek minősíthető polgári peres eljárások kategóriájába tartozik. Ilyenek a martonosi és a magyarkanizsai feljelentések között tömegével megjelenő vagyoni vitahelyzetek, ahol a feljelentők azt nehezményezik, hogy jószágaikat, ingóságaikat áron alul vásárolta meg a feljelentett. Mivel a feljelentések alapul szolgáltak a Jugoszlávia elleni károk és a háborús jóvátétel megállapításához, illetve a tortúra jó lehetőségnek bizonyult a könnyű pénzszerzéshez, így elképzelhető, hogy az iratokba szándékosan feltupírozott adatok kerültek.

A listákra került helyi magyarok döntő többsége nem követett el olyan bűnt, ami miatt halálbüntetés járt volna. Ezt bizonyítja, hogy akiket a feljelentettek közül a vérengzés napjaiban nem sikerült megtalálni, azok később sem lettek felelősségre vonva, vagy csupán néhány hónap, esetleg pár év börtönbüntetést kaptak.

Átvizsgálva Magyarkanizsa, Martonos és Horgos településeknek idevonatkozó dokumentumait megállapítható, hogy a feljelentések sokszor minden alap nélkül íródtak.

81 VL. F. 183. 65. és 66. doboz. Registar Narodnih Neprijatelja.

43