Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Molnár Tibor: Az 1944–45-ös magyarellenes atrocitásokra vonatkozó iratok a Zentai Történelmi Levéltár fondjaiban
1963-tól a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság hivatalos lapjában kellett megjelentetni. Ebben felhívták az eltűnt személynek vagy bárkinek a figyelmét, aki tudhatott annak sorsáról, hogy három hónapon belül jelentkezzen, és a birtokában lévő információkat ossza meg az eljáró bírósággal. Amennyiben a három hónap elteltével nem merült fel olyan tény, amely megcáfolta volna az állítást, hogy az illető személy meghalt, a bíróság döntést hozott a holttá nyilvánításról. A végzésben a bizonyítékok alapján megállapították a haláleset vélelmezett dátumát, illetve azt a dátumot, amelyet az illető személy nem élt túl. Amennyiben a beterjesztett és beszerzett bizonyítékok alapján a haláleset pontos időpontja nem volt megállapítható, akkor a törvény 1. szakaszában leírt időhatárokat követő első napot - a II. világháború esetében 1946. május 16-át - tüntették fel a haláleset időpontjaként. A már idézett Szecsei-ügyben a Zentai Járásbíróság 1951. február 10-én hozott döntést, melyben a következő állt: „...Határozat a halál bizonyításáról. Kihirdetjük, hogy bizonyítottnak tekinthető az, hogy Szecsei Lukács, [aki] 1908. augusztus 20-án Magyarkanizsán született, apja Sándor, anyja Sóti Julianna, nős Remete Otíliával, néhai adorjáni lakos, magyar [nemzetiségű], [akit] 1944. október 31-én erőszakkal [más] ismeretlen személyekkel elhurcoltak otthonából, és azóta magáról életjelt nem adott, ezért halála napjának 1944. október 31-ét állapítjuk meg. A határozat magyarázatába a bíróság belefoglalta a következőt is: „...hogy Szecsei Lukácsot [...] 1944. október 31-én erőszakkal elhurcolták otthonából a Tisza-partra, ahonnan akkor lövöldözés hallatszott, és hogy [ekkor Szecseit] állítólag likvidálták.”63 64 A jogerős végzést továbbították az illetékes anyakönyvi hivatalnak, hogy a haláleset ténye ennek alapján a halotti anyakönyvbe is bekerüljön. Csak a halotti anyakönyvbe való bejegyzést követően volt lehetséges megindítani a hagyatéki eljárást. Abban az esetben, ha a holttá nyilvánítást követően bebizonyosodott, hogy az illető személy életben van, vagy nem a megállapított időpontban vesztette életét, a bíróság döntését hatályon kívül helyezhette vagy módosíthatta. Az alábbi táblázat szemlélteti, hogy a Zentai Történelmi Levéltárban őrzött anyag tanúsága szerint településenként hány személyre vonatkozóan indítottak holttá nyilvánítási eljárást a hozzátartozók: 63 Uo. 64 Uo. 36
