Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Molnár Tibor: Az 1944–45-ös magyarellenes atrocitásokra vonatkozó iratok a Zentai Történelmi Levéltár fondjaiban
A fellebbezés alapján a Szabadkai Kerületi Bíróság 1946. február l-jén hozott határozatával az ügyet visszautalta az első fokon eljáró bíróságnak azzal az indoklással, hogy az eltűnt személy családjának nincs joga folytatni annak szakmáját.42 A Zentai Járásbíróság 1946. február 18-ai keltezésű határozatával - második nekifutásra - jóváhagyta a Nagy József elleni vagyonelkobzást.43 A vagyonelkobzási eljárások lefolytatása során az eljáró bíróságok - a törvényt magyarázó utasítások hiányában - gyakran kerültek döntésképtelen helyzetbe. A Zentai Járásbíróság 1945. november 12-én - Kiss Miklós magyarkanizsai szabó ügye kapcsán - a Vajdasági Legfelsőbb Népbíróság Elnökségéhez fordult a kon- fiskációs eljárások során tapasztalt nehézségekkel kapcsolatosan: „...A Zentai Járási Népbíróság a konfiskálási ügyiratokon dolgozva a következő megjegyzéseket teszi: A vagyonelkobzásról, és a vagyonelkobzás végrehajtásáról szóló törvény 6. szakaszának értelmében a konfiskáció alól mentesülnek a: 1. háztartási eszközök (ruházat, lábbeli, bútorok, edények és más), amelyek elengedhetetlenül szükségesek az elítélt és családja életének fenntartásához, 2. mindenféle szerszám, amelyek nélkülözhetetlenek a személyes iparos munkához, az önálló, vagy félig önálló személyes foglalkozás űzéséhez, ha a bíróság nem vonta meg az elítélttől foglalkozásának űzési [jogát], 3. a kisparaszti gazdaság - melyben nem alkalmaznak idegen munkaerőt - fenntartásához szükséges háztáji [földterület], a minimális földbirtok, az élő- és holt leltár, a lakó- és gazdasági épületekkel, stb. A vagyonelkobzásról szóló törvény egyes előírásainak hiteles tolmácsolásánál, a 6. szakaszban, [azért], hogy elkerüljék törvény minden téves alkalmazását, felsorolják: b. ) a 3. pont 1. bekezdése csak a földművesekre vonatkozhat. Földműves alatt az a személy értendő, akinek a földművelés a fő foglalkozása. c. ) 3. pont 1. bekezdésébe [foglalt] kedvezmény nem vonatkozik a városban lévő házakra, ha olyan tulajdonosokról van szó, akiknek a földművelés nem fő foglalkozása. Mivel több olyan eset van, ahol az elítéltnek, [aki] iparos, 5-7 tagú családja [van], [és] egy falusi kis házon kívül más ingó, vagy ingatlan vagyona nincs, vagy idős koránál fogva már évek óta nem tudja szakmáját folytatni, hanem kizárólag 1-2 [katasztrális] hold ingatlanjának jövedelméből él. Az ilyen ügyeknek a vagyonelkobzásról szóló törvény értelmében történő megoldása során a bíróságnak szigorúan alkalmaznia kell-e a felsorolt előírásokat, mert a [zentai] bíróság véleménye szerint hasonló esetekben aföld- müves[ek], aki[knek] meghagyják a minimális földbirtokot az élő- és holt leltárral, [valamint] a lakóépületekkel [együtt], sokkal kedvezőbb helyzetbe kerül[nek] a falusi iparosoknál, hivatalnokoknál, vagy vendéglősöknél annál is inkább, mert jövedelmeik 42 Uo. 43 Uo. 29
