Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Forró Lajos: Zárszó
kát átvizsgálva azonban megállapíthatjuk, hogy azon személyek döntő többsége, akik ezekben a folyamatokban részt vettek, elmenekültek a kivonuló magyar hadsereggel. Az általunk kutatott területen számos olyan személy volt, akinek a neve gyakran feltűnik a feljelentésekben, jegyzőkönyvekben mint a szerbség elleni fő bűnelkövető. Ilyen a martonosi Galgóczi Pál, aki az iratok, jegyzőkönyvek szerint - magyar visszaemlékezők szerint is - a legkegyetlenebb volt a helyi szerbekkel a magyar bevonulást követően. Magyarkanizsán a két legtöbbször említett - bűnelkövető - név az iratokban Bata Lajos és Koncz József. Mindhárman elmenekültek a kivonuló magyar hadsereggel, és soha nem tértek vissza szülőföldjükre. A (vád)iratokban viszont jellemző a bűnesetek felnagyítása, feltupírozása. Sok esetben ez tetten érhető a kutatások során. Gyakran a visszaemlékezők egészen másképpen emlékeznek a történtekre, mint az iratok. Nyilván lehettek olyan esetek, amikről a szemtanúknak sem volt tudomása, de ekkora egyoldalú eltérés lehetetlen. Sokszor egyszerű statisztikával lehet cáfolni az iratok hitelességét. Erre példa Werner Mihály apátplébános esete, akit 2000 szerb család elüldözésében való részvétellel vádolnak. A falunak az 1948-as népszámlálás szerint 688 szerb590 lakosa volt, és mivel Martonoson 1941 és 1944 között senkit nem gyilkoltak meg, az internáltak döntő többsége pedig a háború után visszatért - kizárható, hogy a fent említett vádban szereplő szám igaz. Rengeteg ellentmondással is találkoztunk az iratok átvizsgálása során. Megállapítható, hogy sok személy esetében a háborús bűn gyakorta változik az iratokban. Ugyanazon személyek a különböző iratokban más bűncselekménnyel szerepelnek. Holló Ferenc először mint nemzetőr, később mint a razzia résztvevője szerepel az iratokban. Természetesen a vádak Holló esetében bizonyítottan591 hamisak, nevezett a magyar érában Budapesten dolgozott. Filiszter Kelemen esete is idekívánkozik, akinek bűnösségére semmiféle írásos nyom nem utal, a Kivégzett háborús bűnösök könyvében neve mellett mégis az áll, hogy részt vett a rablásokban és a gyilkosságokban.592 A kiemelt két példa mellett számos hasonló bizonyítja, hogy gyakran csupán egyfajta kényszerből írják a személyek neve után a minden bizonnyal kitalált bűncselekményt. Ezeket az iratokat éppen ezért komoly forráskritikával kell kezelni, és óva intünk mindenkit, hogy e dokumentumok tartalmát kritika nélkül, kész tényként közölje. Az iratok átvizsgálása után még egy fogalmat kell átértékelnünk. A magyarok, de akár a más nemzetiségek meggyilkolását nem szerencsés az oly gyakran használt kivégzéseknek nevezni. Véleményünk szerint - és reméljük, erre sikerült az 590 Klamár Zoltán: Az identitásstratégia hatása a térfoglalásra. Martonosi példák. In: Liszka József (szerk.): Acta Ethnologica Danubiana. Az Etnológiai Központ Évkönyve. 13. Komároin-Somorja, 2011, Fórum Kisebbségkutató Intézet. 591 Holló Ferencet 2010-ben a Szabadkai Körzeti Bíróság rehabilitálta. 592 VL. F. 183. Knjiga: 73. Knjiga evidencije streljanih ratnih zlocinaca 1944-45. Redni broj: 648. 245
