Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Dokumentumgyűjtemény
16. DOKUMENTUM A háborús károkat, bűnöket és bűncselekményeket megállapító osztály Szám: 99/1945. Jegyzőkönyv Kelt 1945. március 24-én, az [A háborús károkat, bűnöket és bűncselekményeket megállapító] osztály irodájában, Radivolj Ljubo vádlott vesztegetési tárgyában. Jelenlevő Bagi Antalné született Vadász Piroska magyarkanizsai lakos Mii. Draskovica 26. szám, 44 éves, férjezett, két gyermek édesanyja, magyar nemzetiségű, jugoszláv állampolgár kijelenti: 1944. október 15-én éjjel fél tizenegy körül eljött otthonunkba Radakovic Nikola, Knezevic és egy ismeretlen fegyveres, és elvitték a férjemet. Gondolom, 1944. október 17-én találkoztam a városházán Radivolje Ljubomirral, aki azt mondta, hogy délután eljön hozzám a férjem ügyében. El is jött, de nem jött be a házba, hanem a kapualjban beszélgetett velem. Megkérdeztem, hogy miért vitték el a férjemet, és mondtam neki, hogy azt hallottam, hogy az ő fia miatt, akit a megszálló hatalom 1941-ben megölt. Megkérdeztem, hogy hogyan tudnám a férjemet kihozni a börtönből. Ő azt válaszolta, hogy ehhez 5000 pengőre van szükség. Nekem csak 960 pengőm volt, amit rögtön oda is adtam neki azzal, hogy a többit is megszerzem. Elmúlt egy bizonyos idő, de a férjem nem jött haza. Látván, hogy valakik kiszabadultak, többször is a házánál kerestem Radivolj Ljubomirt, hogy megkérdezzem, mit tett a férjem kimentése érdekébe. A házánál nem tudtam őt megtalálni, hanem a Városházán találtam meg. Itt azt mondta, készítsem elő a többi pénzt, és majd ő eljön érte. Körülbelül 1944. október 24-én Radivolje Ljubomir eljött hozzám, de nem jött be a házba, hanem azt mondta, hogy menjek a zárda felé és ott az úton adjam át neki az elkészített pénzt. Elindultam a zárda felé, ő követett, és amikor a zárdához értem, szólt, hogy forduljak meg, és menet közben adjam át a pénzt, amit én meg is tettem, így összesen 4960 pengőt adtam át neki. Három nap múlva hallottam, hogy a férjem eltűnt a Városházáról, és azóta nem tért haza. Ezután körülbelül 1944. december hónapban Radivoljev a házunk előtt ment el, és akkor én rákérdeztem hogy tiszta-e a lelkiismerete. Erre ő azt válaszolta, hogy mindent megtett, amit lehetett. A kérdésemre, hogy hol van a férjem, azt válaszolta, hogy úgy tudja, munkára vitték. Megemlítem, hogy mielőtt átadtam az összeget, kértem Radivoljt, hogy elégedjen meg kisebb összeggel, mire ő azt válaszolta, hogy nem lehet, mert sokan vannak. Sajnos mindezen állításokat tanúval nem tudom igazolni. 182
