Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Molnár Tibor: Az 1944–45-ös magyarellenes atrocitásokra vonatkozó iratok a Zentai Történelmi Levéltár fondjaiban
AZ 1944-45-ÖS MAGYARELLENES ATROCITÁSOKRA VONATKOZÓ IRATOK A ZENT AI TÖRTÉNELMI LEVÉLTÁR FONDJAIBAN A KÖZIGAZGATÁS KIALAKULÁSA A VAJDASÁGBAN 1944. OKTÓBER 8-ÁT KÖVETŐEN A szovjet Vörös Hadsereg alakulatai 1944. október 1-jén elérték az egykori jugo- szláv-román határt. Október 6-ig birtokukba vették az egész Bánátot, majd a Tiszán átkelve október 23-áig - amikor bevonultak Újvidékre - a Bácskát is. A szovjet csapatok megérkezését követően az addigi német, illetve magyar köz- igazgatás működése megszűnt: rövid ideig tartó - esetenként csupán néhány órás - hatalmi vákuum keletkezett, amit minél előbb be kellett tölteni. A hatalomátvételre legfelkészültebbek az illegalitásban megalakult, az országos népfelszabadító mozgalom legfelsőbb vezetőségével szoros kapcsolatot ápoló helyi népfelszabadító bizottságok voltak. Az illegális bizottságok általában ott tudtak megalakulni, ahol a Jugoszláv Kommunista Pártnak létezett, és - ha illegalitásban is, de - működött is helyi szervezete. A népfelszabadító bizottságok a kommunista néphatalom sajátos, az élet minden területére illetékes hatalmi szervei voltak, amelyek a Vajdasági Népfelszabadító Bizottság 1943 októberében kibocsátott kiáltványa alapján alakultak meg. Feladatuk az volt, hogy a lakosság lehető legszélesebb rétegeit bevonva életben tartsák a hazafias szellemet és a jugoszláv nemzeti öntudatot, arra ösztönözzék a népet, hogy bojkottálja a megszálló hatóságok intézkedéseit, szemmel tartsák a kollaboránsokat, a partizánok számára ruhaneműt, élelmiszert gyűjtsenek.“ A szovjet csapatok bevonulását követően a bácskai Tisza-mente településein is megalakultak a népfelszabadító bizottságok, amelyek hozzáláttak, hogy - a lehetőségekhez képest - megszervezzék a mindennapi életet. A Bácskában tapasztalható, kezdetben képlékeny általános, politikai és közbiztonsági helyzet a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg alakulatainak október közepi beérkezésével döntően megváltozott: a bizottságok hatalmi pozíciója megszilárdult, és illetékességüket - ezt követően - már semmi sem kérdőjelezhette meg. Magyarkanizsa, Horgos és Martonos is azok közé a települések közé tartoztak, amelyeken nem létezett illegális bizottság, ezért ezeken a helyeken - legalábbis a kezdetben - a népfelszabadító bizottságok összetétele nem volt teljesen balodali. 8 8 Kumanov, Zivan: Dokumenti o stvaranju i radu NOO u Vojvodini. Növi Sad, 1950. /Naucni zbornik Matice srpske - Serija drustvenih nauka, 1./, 209-215. 17
