Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)
Molnár Tibor: Bevezetés
BEVEZETÉS A Vajdaságon átsöprő 1944-45-ös terrorhullám emberek ezreinek életét oltotta ki. Az impériumváltást követő megtorlás különös kegyetlenséggel érintette a bácskai Tisza mentét, ahol a magyarság alkotta a lakosság többségét. A XX. század tragikus történései - az I. és II. világháború, valamint az 1944- 45-ös véres események - létezésének alapjaiban rengették meg az itt élő magyarságot. A kialakult állapotot tetézte az 1990-es évek délszláv háborúi okozta tömeges elvándorlás és a hatványozottan tapasztalható negatív demográfiai mutatók; mindezek magyarázhatják a vajdasági magyarság napjainkban tapasztalható, szinte megállíthatatlannak tűnő népességfogyatkozását. Szerzőtársammal egyetértésben döntöttünk úgy, hogy kutatásaink első szakaszának fókuszába a bácskai Tisza mente északi térségét, a mai Magyarkanizsa1 község területét állítjuk, amelyhez Horgos, Martonos, Magyarkanizsa, Adorján, Oromhegyes és Tóthfalu települések tartoznak. Erről a vidékről 1944-ben néhány száz - zömében magyar nemzetiségű polgár - vált a kommunista hatalom által végrehajtott megtorlás áldozatává. Már az áldozatok számának ténye is megdöbbentő, azonban még megrázóbb az, amikor az egyes áldozatok személyes sorstragédiáját vesz- szük górcső alá. Meggyőződésünk, hogy ez célravezető módszer az 1944-45-ös megtorlások teljes körű és tárgyilagos megismeréséhez, és ez az a metódus, aminek eszközeivel az elkövetkezőkben is folytatni kívánjuk kutatómunkánkat. A vizsgált területről 16 olyan személyt választottunk ki, akiket 1944-ben likvidáltak. A kiválasztás nem volt teljesen véletlenszerű. Megpróbáltunk úgy válogatni, hogy olyan emberek is bekerüljenek, akik egy-egy település meghatározó személyiségei voltak. így került be a három katolikus pap: Szabó Dénes tóthfalusi, Virág István horgosi és Werner Mihály martonosi plébános. De ezért került be Bakota Antal adorjáni tanító is, aki után - lévén, hogy felesége már korábban elhunyt - nyolc árva gyermek maradt. Ok nélküli lemészárlásuk iskolapéldája annak, hogy a jugoszláv kommunista hatalom - közvetlenül a hatalomváltást követő napokban - hogyan viszonyult a nemzeti kisebbségekhez. Törd meg, akkor uralkodhatsz felette, űzd el a papját és a tanítóját; ha nem akar menekülni, akkor öld meg. A kiválasztottak közé felkerültek egyszerű, hétköznapi emberek is: vagyontalanok és vagyonosak is. Mivel a térségben likvidált áldozatok zöme férfi volt, ezért az esetünkben kiválasztott 16 személy közül is 15 férfi és 1 nő. Arra is törekedtünk, hogy - noha az áldozatok száma településenként változó - valamennyi te1 A helységneveket minden alkalommal a ma használatos elnevezésükkel közöljük. 13
