Forró Lajos – Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 3. (Szeged - Zenta, 2013)

Áldozatok

XL 21.

Ma reggel tűzvészként terjedt el a hír: plébános urunkat is elvitték. Reggelit és pokrócot visz be Éva néni, a szakácsné. De elutasítják:- Ma nem lehet neki semmit adni!

Ebédet azonban ismét vittek. Még sorba is állították a kosarat és a pokrócot. Az őr azonban megkérdezett egy másikat, aki felvette a kosarat és a pokrócot, és visszaadta ezen kijelentéssel:- Nénikém, csak vigye vissza! Az este elvitték Szegedre. Ennyit tudunk.

Dictur I. (Mondják, beszélik - M. M. megj.)

XI. 21-én délután berohan valaki, s kérdi:- Igaz, hogy apát urunkat elvitték? Rettenetes! Tegnap este 35-öt végeztek ki! Akkor ő is közöttük van. Elrohan.

Dictur II.

Nagyon sokféle a hír.

I. A csendőrség épületéből kiszabadultak nem látták. XI. 20-án este: 17 meg 14 eltűnt közülük.

II. Szépen halt meg. Nem is kellett agyonlőni. Szívszélhűdés érte.

Dictur III.

A községházára vitték a kihallgatás után. Kocsival vitték a Szécsi-féle kereszthez. Felszálláskor maga a milícia parancsnoka segítette fel.- Isten áldja meg, fiam! - köszönte meg.- De a papnak is adj! - mondta az egyik. Ütött a másik.- Megbocsátok neked, fiam - volt a felelet.

Dictur IV.

Egy nővel kötötték össze a vesztőhelyen, s szíven lőtték. Másnap szürkületkor a testét a fejétől távolabb látták. Tehát még halála után le is fejezték volna.

Dictur V.

A Szegényház utcába vitték őket dróthoz kötözve. Ő elesett. Vendég katonák jöttek. Jugoszláviai pap? Adj neki! Két dörrenés. Reggel a vérnyomok láthatók voltak egy kis koponyacsonttal.

Dictur VI.

XI. 22-én beállít hozzám kisfiával egy névnapról jött ember.- Mi van a plébános úrral?- Nem tudom. Azt mondják az asszonyok, hogy Szegedre vitték. Mások mondták, hogy akkor este 35-öt végeztek ki. Felőle nem tudok semmit.

118